Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 1. szám - Bella István: Egy nap: két Nap (vers)
BELLA ISTVÁN Egy nap: két Nap Lázár Ervinnek Tegnap meglestem a napot estefele; napozgatott munka után, nyújtózkodott, minden sugara ropogott. A Nap napozik? De mivel, ha nem a maga fényivel? Irigyeltem is, jó neki: ha kell, hasát süttetheti. Itt lenn, persze, már este volt. Esett és fújt, se nap, se hold, csak álnok árnyak a kövek között és fekete füvek. Rá is szóltam hát: „Hé, komám, mért hagysz itt minket ily korán? Szél fúj, ráadásul esik. Bennem is beesteledik.” „Hát jó! Ma kedvemnél vagyok — — morrantott — csak még fölkapok valamit.” — aztán csobogás, surrogás, felhősuhogás, fényzirrenés: mosakodik, törülközik, simakodik. így lett, hogy tegnap hét után, „tizenkilenc óra után” — ahogy azt a mai lapok írták — „rémhírtől harsogott minden tévé és rádió.” — S: „Riadó! Riadó! Riadó!” mert öt perccel este után fölkelt a Nap, itt, Pest-Budán 22
