Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 4. szám - Lőrinczy Huba: Igazság és szolgálat dilemmái (Dobozy Imre: Hatalom nélkül)
LÖRINCZY HUBA Igazság és szolgálat dilemmái DOBOZY IMRE: HATALOM NÉLKÜL Kalandregénynek is ibeillenék Dobozy Imre könyve, holott egészen más szándékkal -íródott. Hatalmasan meglódult idők, egymásra torlódó események elevenednek meg sorra-rendre, s bennük-köztük az ember, ki nem tűrésre, elviselésre, töltötten engedelmességre, hanem szuverén gondolkodásra, a sors (ok), a dolgok, a világ alakítására termett, a „kuruc”, a partizán, 'ki csupán lázongva (olykor még úgy sem) viseli a reguláris sereg legyeimét. A tét: Magyarország jelene s jövendője; az idő: 1945 (nyáron indul útnak a cselekmény, hogy a tél közepével záródjék); a helyszín: egy fiktív járás valahol Budapest határában, (Gémes); s a hős, ki megéli igazság és szolgálat — egyelőre még nem jóvátehetetlen, tragikus — kollízióit: Czobor Lukács. Körötte torlanak, sűrűsödnek az események, fókusza és 'katalizátora ő oly dolgoknak, amelyek kicsiben az ország vajúdását, esélyeit, lehetőségeit tükröztetik. Dúlnak már a koalíciós idők küzdelmei, zajlik — a politika szféráiban és eszközeivel csakúgy, mint bottal, ököllel, tenyérrel — a „ki kit győz le” ádáz harca. S hányféle sürgős teendő a nagy kavargásban, hányféle emberi arc 'és sors villan át sietősen a cselekményen! Aratás az elaknásított gabonaföldön, egy gyár s a termelés villámsebes újjáélesztése, kampányszerű agitáció az országgyűlési választásokra, jogtalan és erőszakos kitelepítések — fölsorolni ki győzné? Forr, pezseg a történelem, eltéphetetlenül összefonódnak magán- és közügyek. S emberek az események árjában: sunyi ügyeskedők, eleve rosszihiszéműek, ágáló pojácák, gyáva meghunyászkodók, cégéres gazemberek, s szemben velük jóhiszemű ocsúdok, kemény gerincű becsületesek, elszántak és töprengők, a jó ügy fanatikusai, hogy a tanácstalanul kallódókat, ide-oda 'hányódókat már ne is említsük. Egy járás, egy ország 'tanulja — érvelve is olykor, ámde többnyire heveny és szélsőséges indulatok közepette — az új világot, próbálgatja önnön lehetőségeit, vizsgázik nap nap után az adományból mit úgy hívnak: demokrácia. Korántsem dőlt el még a harc; proletárdiktatúrát csakúgy hozhat a jövő, mint polgári berendezkedést. Színen vannak a kommunisták is, nem akárminő tudatossággal és nyomatékkal, bár — erre utal a könyv címe is — hatalom nélkül egyelőre. Pontosabban: részelnek már a hatalomból, de engedniük, alkudndok, talktikázniofc kell nemegyszer. Pártjuk, mozgalmi életük alakulóban, nem csillapodtak el a belső viták, sőt, egyre hevesebbek, sej thető mégis: övék a jövő. Súlyuk, tömegbázisuk növekedőben, 'bárkiénél nagyobb elszántságuk s tudatosságuk, s bototva-tévedve is ők a legszámosabbak ügyének szószólói. Nehéz idők, keserves küzdelmek várnák még reájuk; rávetülnek a regényre máris a majdani személyi kultusz árnyai, ezt jelzik egynémely alaptalan gyanakvások, indokolhatatlan türelmetlenségek, s kivált az igazság s a szolgálat pánfogaímánák fájdalmas s gyakori hasadása. Nagy érdeme Dobozy Imrének e lázas vajúdás, ez oly kevésszer s kevesektől ábrázolt korszak megörökítése. Nem akármilyen nehézségű írói feladat a megtorlóit idők és események hiteles feldolgozása. Oly sokfelé kell pillantani, oly sok irányba futnak a szálak, hogy autentikus megoldásként az extenziv totalitás kínálkozik. Mindaz, mi fontos volt, összemar- kolódik itt, ám a tabló lehető teljességének igényét a mélyiségélesség s a mű benső- ségéntéke sínyli meg. Nem tűri az események zsúfoltsága az aprólékos elemzést, türelmes kibontás, gazdag motiváció helyett be kell érnünk sietősen odavetett jelzésekkel. Háttérbe szorul az intenzdvitás az extenziv ábrázolás kedvéért. Oly módszert involvál ez szükségképp, amely a konkrétumok halmozásával kelti fel a hitelesség illúzióját, amelyben egyedi s inkább felületi jelenségek teremtik meg a realizmus benyomását. Gvadányi József és Mikszáth Kálmán volt — egyebek közt — mestere az efféle megoldásnak, s az előbbi szerző Arany János adta jellemzése — mutatás mutandis — Dobozy regényére is érvényes. „Bizonyára a környezetnek, melyben (a) ... költött alak él, jár-kél, mozog, tápgydsmerő s talpraesett rajza igen sokat tesz, hogy magát az alakot is 319
