Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 1. szám - Kibédi Varga Áron: 180, 181, 182 (versek)
Támadt — alattomosan felváltva a magán- és a másonihangzót felborítva a gondolatok hol síma hol göcsörtös képződményeit: azóta nem lehet kibontani a világot, azóta fényit a fény, azóta kémleljük a Semmi ledér láncolatait. 181 kikandikálnak a katonák: lakomák a lakatlan szigeteken alkalmi kalmükök között kalmárok az izmos utakon körmönfont semmirekellők a hullámzó ösvényeken Júlia alkalmait jutalmazzák Júlia jutalmait a katonák alkalmazzák Júlia nem kommentál csak kopár korlátlanul egetverően fésülködik kelleti magát a semmikellők előtt házal a senkiháziakkal semmibe veszi a csillagos ég korlátáit kisemmizi a jutalmazó kommentárokat 182 szelid (szolid) gondolatok (fordulatok) de a sikamlós vonalak közé beszüremlik a fény keresni (pásztázva) rózsát vizesárkot bordák és gátak fényduzzasztók el lehet sétálni áradni messze el lehet veszni alkudozva a rőt reménnyel ömlik a szó a keretekről folyik a viaszfehér beszéd áradni áradni messze csak a határ váltja meg magát 21
