Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 1. szám - Kibédi Varga Áron: 180, 181, 182 (versek)
KIBÉDI VARGA ÁRON 180 í. Más arc kell, más, elnyúló pillantások, kimeríteni a látomást, mélységet igézőén, báj olást faragva, elcsúszik tetők fölött, szép véget ér: más arc, más harc, más vereségek. Miért folyt eddig? hiszen levitézlett, szavahihető városok közé keveredett, a Semmit hosszasan kerülgette; ez a harc a megbabonázott mezőkön, kétségek ölelése, harc az éktelenkedő, a sudár Semmiért. Miért folyt a harc? hegyen át völgyön át úsznak a gondok dobol a katasztrófa: miért olyan szép ez a csatavesztés? miért nyit ránk az értelmetlen vitéz, az árnyékától megfosztott katona? 2. Pedig tetőn álltunk. Körénk telepedett a világ faunája, mint régi képeken; a napok elvesztek, mindenre volt idő, idő a feledésre, idő a bizalomra, ki voltunk feszítve önnön tengelyünkre. Tetőn álltunk. Fölöttünk már csak az istenek. Szó már csak arról esett, ami lehetetlen. Szemünk az égbe feledkezett, lecsatoltuk a világ óráját, vitt a kék híd, vitt az emlékezet. 3. És akkor támadt a hangzavar, ott a bokrok tövében, ott, a fájdalmakon túl, ahol a tövises kálvária ismeretien, ahol csak istenáldotta hegyek lelkesednek. 20
