Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 3. szám - SZEMLE - Kerék Imre: Böröczki Mihály: Fénytörések
össze. A montázsolás és asszociációs építkezés együttes alkalmazása néha még akadozik, képek és szóképzések egyenetlensége rontja az összhatást. De túl minden kritikusi okoskodáson — melyek érvényességét az ügyeletes esztétikák sem szavatolják — íme, itt van előttünk Sárándi „confessziója”, A barbárság kora. Teljes és beismerő vallomás — „a biológiai szégyentől” a „hit zsákutcáin át” a „rosszul szeretünk mi mind / kiket rosszul szerettek” keserűségéig. Egyszemélyes (és titkolt kollektív) gyónás ez, melyet nem lehet nem meghallgatni. (Mit tudunk felhozni mentségünkre? (Szépirodalmi, 1980.) PÉNTEK IMRE Böröczki Mihály: Fénytörések Cs. Nagy István, Káldi János kötetei után a fiatalabb Böröczki Mihály Fénytörések c. kötetének megjelentetésével Szombathely város Tanácsa újabb szép bizonyságát adta annak, hogy szívügyének tekinti a városban élő írók publikációs lehetőségeinek, bemutatkozásának támogatását, s így tevékenységüket a figyelmes törődés légkörében fejthetik ki. Böröczki Mihály verseivel eddig főként az Életünk hasábjain találkozhatott a versszerető olvasó. A Fénytörések tehetséges költő bemutatkozása. Legjobb versei azt bizonyítják, hogy témavilágához sikerült megtalálnia azokat a költői eszközöket, melyekkel zavartalanul, harmonikusan fejtheti ki mondandóját. Milyen emberi sors, milyen világ rajzolódik ki a Fénytörések lapjain? A kötet első verse, a Kötődés így vall a költő közösséghez való kötődéséről, hovatartozásáról, a mások gondjait magára vállaló ember céljáról, elkötelezettségéről: itt vagy és látod mindegy illesz-e a világhoz az így is úgy is biztos kezekkel húz magához látod hiába óv a rád szabott szemérem magad vállalni mégis csak másokért lesz érdem az idegen növény is hozzátariul a tájhoz itt vagy ÉS LÁTOD MINDEGY ILLÉSZ-E A VILÁGHOZ A népdalok, virágénekek, balladák jelképeit, motívumait magátólértetődő közvetlenséggel használja, alakítja saját legszemélyesebb érzéseihez verseiben. Sorainak feszes tömörsége, a hibátlanul végigvitt kompozíció, a balladai hangulatok komor színeinek villódzása teszi megiragadóvá három részes versét, a Dal-1. Álljon itt néhány strófa ízelítőül: 285
