Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 1. szám - Simonffy András: Kompország katonái XII. A márciusi per (történelmi kollázsregény)
Jánosnak is kellett kapnia. Így aztán elítéltek bennünket „függelemsértésért” hat, illetve három-három hónapi, a „háború végéig felfüggesztett” fogházbüntetésre. Ezt a „függelemsértést” pedig azzal követtük el, hogy „legfelsőbb katonai elöljárónkról annak távollétében tiszteletlen hangon nyilatkoztunk.” Mit tagadjuk, ezt a katonai vétket valóban elkövettük Vörös Jánost illetőleg. De ha bármely hadseregben mindenkit lecsuknának, aki borközi állapotban távollevő elöljáróját simpfeli, akkor nem járnának tisztek szabadlábon a világban. Felfüggesztett fogházbüntetésünket később a Honvédség akkori új főparancsnokának, Kuthy altábornagynak javaslatára törölték. De ezt megelőzőleg maga Vörös János is — talán megérezve, hogy politikai csillaga hanyatlóban van — magánkihallgatáson fogadott, és formálisan megkövetett, arra hivatkozván, hogy őt „csúnyán megtévesztették”, félrevezették. Visszahelyezett vezérkari beosztásba, de kérésemre továbbra is Debrecenben hagyott, immárom mint az ottani 6. honvéd kerületi parancsnokság vezérkari főnökét. Ez, persze, akkoriban sine сига állás volt, de egyébre és akkor már katonai téren nem is vágytam. Gyakran elgondolkodtam rajta... Vajon mi válik hasznunkra az életben, mi nem? Ha engem akkor márciusban nem állítanak félre, már Debrecenben, akkor menthetetlenül felkerülök a minisztériummal és a kormánnyal együtt Budapestre, előléptetnek, együtt dolgozom a hozzám közel álló tisztekkel: Be- leznayval, Pálffyval, Sólyámmal, nemzedékem legjavával, majd... Muhoray Zoltán a nagy megbocsájtás után felkerült Pestre, továbbra is a Honvédelmi Minisztériumban szolgált, majd a Rajk-per utáni katonai perek idején letartóztatták, elítélték. Nem kellett meghalnia: fegyendként a recski bányában dolgoztatták 1956-ig. Nem rehabilitálták. 1956 októberében szabadult ki, feleségével 'és két gyermekével meg sem állt Kanada nyugati partjáig. Török József, ez az égő lelkű, fiatalos hevületű, akkor még gyakran meggondolatlan, de ha kell, gépfegyvertűzben navigáló, kiváló ellenállási harcos és pilóta, meg- csömörlött, és kilépett a hadseregből. Aztán ő is eltűnt évekre. Ma Pápán él, méhészkedik. Legambíeiózusabb feljelentőnk, a tartalékos tábori lelkész rossz lóra tett: államtitkárságig vitt karrier után 1956-ban kompromittálta magát, börtönbe került, ejtett emberként kiszabadult, s meg is halt hamarosan. Maiéter Pál, a Zilah mellett ledobott egykori partizán sorsa közismert. Vörös János a háború befejeztével politikai süllyesztőibe került. Sorsa attól kezdve nem különbözött észrevétlenebb társaiétól: kitelepítés, börtön. 1956-ban kiengedték, elfeledve halt meg. Miklós Béla ideje is hamar kitelt, a kormányt már 1945 őszén Tildy Zoltán vette át. Miklós Béla a Pfeiffer-párt képviselőjelöltjeként még fellépett Debrecenben az 1947-es képviselőválasztásokon, nem sok sikerrel. ((Mint „régi ismerősét”, engem kért fel debreceni korteséül.) Súlyos cukorbaja aztán néhány éven belül elvitte. Kéri Kálmán nyolcvanadik éve felé közeledve ma is friss, fizikai és szellemi erejének teljes birtokában van. Éveken át fizikai munkásként dolgozott, majd az Astoria szálló pincemestere lett. Nyugdíjasként ma is dolgozik: kutatja e korszak történetét 'és nyelvórákat ad. Azért ez a meditativ hang, mert itt véget ért a téged érdeklő történet. Ami ezután következik, az már személyes sors, nem sok köze van az ország sorsának alakulásához. Vörös János után a következő honvédelmi miniszter a Nemzeti Parasztpárt 13
