Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 2. szám - SZEMLE - Jankovics József: Zalán Tibor: Földfogyatkozás

tömörítve — Zalán „magyarság-verseit”, történelmünkhöz, sorsfordulónkhoz fűződő reflexióit rögzíti, Juliánus, Dózsa, Rákóczi, Világos kapcsán. Л Ragyogás kaszái között a szerelem-élmény ciklusa, s a kötetzáró Őszbe temetett város pedig többnyire kortársaihoz vagy költőelődeihez fűződő kapcsolatáról vall.

A kötetszerkesztés mellett a versépítkezés nagyfokú tudatossága is megfigyelhető. Nemcsak a nála elég gyakori keret ad erre lehetőséget, hanem a spirális ismétlési módszer. így a rendszer elemei a versegészen keresztül hangsúlyozzák egymást, s mindig fejlettebb változatban kerülnek elő. A leglátványosabb és legkiérleltebb példa erre a szerpentin-technikára, ahogy József Attila nevezte: a Heródes-idő és az Utazás a fájdalom gépein c. versek.

Zalán Tibor első kötete azért is üdítő oázis az első kötetek homoktengerében, mert sajátos tehetséggel válaszol a kihívásra: narratív, leíró, publicisztikus felszínes- ségű és hevületű, az egyszerűség álarca alatt igénytelenséget áruba bocsátó, ad hoc jellegű líra idején tud és mer erősen kép-orientációjú, kifejező jellegű, stilisztikai alakzatokban és költői kifejező eszközök használatában már-már poéta doctus-i tudatossággal bővelkedő, igényes lírai karakterrel, szuggesztív egyéni hanggal jelentkezni.

A metafora devalvációja idején alkotó érvénnyel nyúl a metaforához: „Csalános éjszaka / Alvadtvérü reggel / Torkunkban a seb tüze Korbácsos a tenger.” Nála „Zab- darózsa-csönddel játszik a kisgyerek”, „vörös havat zuhogtat / a disznóég felmetszett torka”. A zarándok szél „szabadságszemű-, bő csoda”, az éjszaka különös zuhanó- repülés. Fölvágott seb a hajnal; gyémántbandérium a harmat a fű élén. Judáséjszaka és Heródes-idő, valamint a Biblia feltűnően sok és találó vonatkoztatása mind-mind metaforikus töltésű. „Az asztalon felejtett szemüveg szárain / kibuggyan a vér / Varrása mentén újra felfejtődiк a szégyen vászoninge”. Expresszív erejű hasonlatai közül válasszunk ki csupán egyetlen bokrot: „a város díszletei közül a asszony kihátrál / csendesen mint a bajukban mormogó szeretők / hajlott szívvel mint a megroppanni készülő tetők / idegen és árva most mint friss hóban szénaillat...”

A szineztézia Zalán egyik legkedveltebb trópusa. Halban savanyodik a kehely- ben felejtett bor; zöld ugrás a mélybe; a hús homogén, vörös csöndje; Feketébe keseredik a krisztusi pompa; acélkék álomban; Suhogtasd ránk tavasz-ízét a ruhádnak; „Kocog a szamár zokogó hajjal / rajta az asszony, hogy bennem megszülessen „Riadt szempillacsapásokkal hatol át / Galvani koponyáján a fényillatú múlás”.

Talán oximoront fedezhetünk fel a szelíden, irgalmatlanul programban, valamint a szomjúságtól részegen kifejezésben.

S a jelen költészeütnkben oly ritka szinechdokhé is felbukkan: „De hisz mindenkire Rodostó nem várhat.”

Zalán a költői szórendről, annak feszültség-teremtő erejéről is kellően tájékozott. Egyéni struktúrájú versmondataiban az alany általában hátra kerül, hogy keresni kelljen: „S hogy lehullottak gyümölcsei, / visszalőtt a szélben a faág.” „s a fákról is éretten már a körte pirosán hullt”. E módszernek egyik legtökéletesebb megvalósulási formája a hypallagé: erre is találunk nála szép példát; „Bevetetlen mocskos az ég derengő ágya”. (Ld. még Zrínyi: Órám tisztességes csak légyen utolsó: Ady: Ajkadon a nedves hazugság; Babits: Bágy.a:' ágyban fekszem, fekszem. / Ülök életunt szobámban).

Gyakori fogása az elliptikus, kíhagyásos szerkesztés: az olvasó kénytelen befejezni a mondatot: De nincs a kert. / Senki sem hevert a / füvön. Az a világ...”; „Verne bár Isten kisebb szerelemmel / fogaim közé cukrot hogy nevetni / miféle irgalom hazát így szerezni”; „Abonyból hová tengerek liánok..

Zalán Tibor gyűlöli a harmóniát, az érzékeket elaltató szimmetriát. Él ugyan az antimetabolé retorikai fogásával, a szöveg elemeinek tükörsziimmetrikus elhelyezésével, de csak azért, hogy az utolsó pillanatban kizökkentsen nyugalmunkból a szimmetria felrúgásával: Bűvölő c. versében (17. o.)

S bár biztosan mozog mind a kötött, mind a kötetlen versformákban, rímtechnikájára is az jellemző. Itt is kizökkentő, elidegenítő hatásra törekszik, tudatosan eltérített rímekkel: pl. 19. old. elestél — testét; 93. holdhoz — kitoloncol; 96. királyok — ifjúságom.

191