Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 2. szám - Cs. Varga István: "Műveld a csodát, ne magyarázd!" Szergej Jeszenyin és Nagy László (tanulmány)

fognom, / hogy féktelen, szilajszavú dalom / tömör zengéssé komolyodjon. / S falum újfényű hajnala / töltsön meg / új erővel, / s repüljön ezzel versem úgy, / mint hajdan a / rjazányi csődörök dicséretével.”ü>

„AZ A CSILLAG: A SZÉLBEN LÁNGOLÓ LOVACSKA VOLT A KIGYÜLT SZEKÉRREL”

Jeszenyinnek az Oka ártéri vizesrétjein, Nagy Lászlónak a Bakonyalján nőtt a szívéhez az ember évezredes segítőtársa, az egyik legszebb és legokosabb állat: a ló. Jeszenyin úgy tanult meg lovagolni, hogy gyermekkorában nyereg nélkül ültették lóra és rögtön vágtába ugratták a szilajvérű paripát. Szőrén, a ló sörényébe kapaszkodva tanulta meg a lovat megölni. A lólegeltetés, lóőrzés közepette a lovaglás emberpróbáló, sok örömet adó időtöltés volt. Nagy László dülőutakon, az iszkázi földeken, domboldalakon hajszolta, fogta vágtára a Iovakat._A Jeszenyint Tehén, A kutya. Én vagyok című versek párja a Nagy László-i Kiscsikó sirató, Búcsúzik a lovacska, Vértanú arabs kanca. A Kiscsikó sirató ban a „bársony-kiscsikó” anyját vesztve bánatában pusztul el. Lenyúzott bőre a napon szárad, csontjait hajnali harmat őrli a meggyfák alatt. Képzeletben égre szökik, a csillagok között dobbant lábával és a költő szívét rugdossa a kiscsikó, aki nem lehet kis gazdájának öröme, játszótársa. A szertelen vágtatás, a lovas virtus valóságos élményei áradnak versbe: Hajsza, Itthon vagyok. Talán éppen idültté vált lábsérüléseit tudatja a Májusi naplóban: „Én nem hajszolok lovat habosra / zöld mezőben, dülö-utakon...” De ismerte a csont és «bőr soványsága katonalovak csillapíthatatlan éhségét és a szénszállító fekete fiúk lovainak szomorúságát is. Nemcsak az önfeledt, mámorig fokozódó élvezet, hanem a menekülés eszköze is a ló: „Édes lovam, égre lábolj, / vágtassunk ki a világból!” Amikor a nép sorsa rossz irányba fordul, Nagy László is leszédül a remények illúzióká váló csúcsairól, de nem virágos mezőn, hanem Dérütött réten eszmélkedik. A felelősséget áthárító gesztusban nem talál megnyugvást, a kínzó életérzés kifejezője lesz akkor a ló-motívum: Halállal élek, nem kenyérrel, fejbelőtt mének szédületével!” Komorió költészete a viharban és jégverésben is érik. A ló sűrű, ^réteges fogalorp: A balszerencse paripájától a vihartáltoson át válik mítoszi lénnyé, létmetaforává. A dinamikus költői fejlődés során’gazdagodik jelentésköre: a gyermekkor imeglutt'társa, ősi mesék pusztai táltoslova, az emberi régmúlt totemállata, a fehér ló ősáldozata is benne van az invenciózusban megújított ló-motívumban (Bata Imre).

A Gyöngyszoknya pusztulásvíziójában, démoni erők szabadultak el, A romboló erők jelképe ménesnyi csöbörrel repített kocsin száguld. [A Rege a tűzről és a jácintról című nagy versben is ezt írja: „lovaid ne ragadjanak sárba a csöpp szekereddel, I mert neked igen édesek, álmodban a lovak istenek ., csődörrel járt a fiú, / lógok a gyilkos állat nyakában, két karom vaskoszorú, táncol a fekete sárkány...”] Gondolati és élményi sokszólamúságban nő a férfialak a mitikus romboló céda ellenpontjává. Felívelő művészettel írja az átváltásélmény kemény, valóságfaggató verseit. Tovatűnik az idilli látás, amelyben a jászolhoz kofoft'kis ökrök feje liliomharang. A Búcsúzik a lovacska a ló pusztulásának csodálatos siratódala, elsőszeményű, búcsúintő drámai nagymonológja, a ló sorsának, szerepének történeti számbavétele a megszelídítéstől a jelenkori pusztulásig. A költő a veszteségeket, a veszélylehetőségekkel mérlegeli, vád és panasz vegyül töprengéseibe. A paraszti életforma bomlásvíziójában létproblémák feszülnek. Szorongató érzések és jóslások szüremkednek a ló pusztulásának látomásába. A természeti szépség, az emberi szabadságvágy élő jelképe minőségjelölő értékszimibóluma a ló. A költő személyes életének egy puszulásra ítélt darabja; A féltő, őrző szándék és az elmúlás szükségszerűségének a felismerése váltja ki az érzelmi ambivalenciát. A valóságos és képzeletbeli jelenségek szövevényes jel- képrendszert alkotnak. Mitologikus áldozat a lovacska, a történelmi haladásért hozott szenvedés, áldozat szimbóluma.

Jogos Kiss Benedek megállapítása, hogy a jeszenyini líra egyik csúcsteljesítményét jelentő Kanca-hajókat Rimbaud nagy versével A párizsi orgiával vethetjük össze.

177