Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 2. szám - Cs. Varga István: "Műveld a csodát, ne magyarázd!" Szergej Jeszenyin és Nagy László (tanulmány)

hazai rétek trágyaillatára, és felfogná minden lovacska farkát, s mint menyasszony-uszályt, vinné utána

(Rab Zsuzsa fordítása )

A cilinderviselésben n&mcsak_a_szerepjátszás folytatódik. Jelkép .is: a puskini örökség ШТШйГ"vállalása. A falu utolsó költője Oroszorezág^elSő költőié, európai költő akar lenni. Ä pariasztköltő, Kljujev előtt rettenetes jelkép volt a bocskort, cicomás zekét felváltó jeszenyim cilinder. Pedig prózai története van. A forradalom első éveiben csak felírásra, előjegyzésre lehetett sapkát-venni. Amikor Jeszenyin egyszer Pétervárra érkezett~Maraeninoci!ai, a~"ICljujcvcl felváltó'imaginista jóbaráttal, a hidegre fordult időjárás miatt sapkát szeretett volna venni. Cilindert vettek, mert erre nem vonatkozott eladási, árusítási tilalom és bőséges választékot kínáltak az eladók a divatjamúlt keménykalapokból, összefoglaló tömörséggel térnek vissza a motívumok a Búcsút -•mondok című ön értelmező versben:

Agyonhajszolt lovacskák ha látnak, bólogatva üdvözölnek engem.

Ismerősnek tudnak, jóbarátnak; állat-leiket gyógyít minden versem.

Cilinderben nem divatból járok — ily hívságos szenvedély nem éget —- hasznát veszem, hogyha megkínálok arany zabbal roskatag gebéket.

Emberek közt nem lelek barátra: más erő vezet, másféle törvény.

Minden árva kankutya nyakára legesleigszebb nyakkendőmet kötném.

(Rab Zsuzsa fordítása)

Mintegy százszor fordul elő a ló szinonimáival együtt (mén, kanca, paripa) Jeszenyin lírájában, a kutua és a tehcw pédig együttesen közel félszázszor. A ló a forradalom előtti paraszti világban elsődlegesen vonóerőit jelentett. A kutya hűséges házőrző társ, a tehén embert tápláló jószág, a paraszti jólét szimbóluma Jeszenyinnél. Az állatábrázolás a jeszenyini képalkotás részévé válik. A vörös ló a forradalom, a fekete~ a haláQfiliSá^rRiégtől rögződött jelentés hordozója a hattyú, a női szépség megtestesítője: „karcsú keze fehér hattyűpár”.. Néha-a . természeti jelenségeket is állatokhoz hasonlítja. A hold: göndör bárányka, a tavasz: mókus, a felhők: farkasok. Sajá- töifszerépérKapnak az állat testrészei: a szarv, pofa, körmök, csőrök, lábak. A metaforikusán használt állatneveik gyakran színjelöléssel együtt szerepelnek: a sárga a medve, nyúl, lepke jelzője, a fekete a hattyúé, lóé, a madaraké, kányáké, a vörös lehet lóé, hattyúé, csikóé.. . Különösen az asszociatív színhasonlóság és a funkció szerint gyakoriak az állatnevek a költői hasonlatokban.

A Kocsmás Moszkva versciklusban a magány, az elhagyatottság, a magárautaltság érzékéítetői_a.Jxívakr „Homlókráncos az este a tájon. / Lovak állnak a tér közepéit: ~f’ Tegnap ittam el ifjúságom, / azóta kerüllek én.. .íl A Levél egy asszonyhoz költői öndefiníciója a modern életérzést, zaklatott, fájdalmas diszharmóniát is a népiköltészet átértelmezett es megújított motívumaival fejezi ki: „Nem tudja: a földi soka- dalomban / voltam veszett lovas hajszolt lova, / habos szügyú paripa voltam.”15 az Utam nagy költőé öndefiníciójában Jeszenyin a ló-motívumot is a múlthoz köti, az új idők dalait új tartalommal akarja megtölteni és korszerű eszközökkel kifejezni: „Tudom, tudom... / Már búcsút int az ifjúság nekem. / Ideje már derék / munkába

176