Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 2. szám - Kunszabó Ferenc: Széchenyi István eszmerendszere VIII. "Kelet népe"
állnak” (mint például Pulszky Ferenc, Sáros követe), akkor megint működésbe lépnek a megyei „szavazó gépezetek”, küldik a pótutasításokat, sőt követéket is visszahívnak megint. Ennek tükrében kapnak még nagyobb jelentőséget a felsőtáblán végbement változások. Megalakul az ellenzéki csoport. Jelesebb személyiségek: a fiatal, rajongó természetű dunántúli gróf Batthyány Lajos, aztán báró Eötvös József, Batthyány Kázmér, Teleki László, Bálffy József — mind olyan emberek, kik jeles szerepet játszanak majd a negyvenes években. De ott van a csendesen kitartó Esterházy Mihály, és elnökké Károlyi Györgyöt választják. Mindketten Széchenyi ifjúkori barátai. Különben István gróf is jelen van a megalakulásnál, s részt vesz majd az üléseken, de szabályos taggá nem jelölteti magát, mert egyrészt ő pártba soha nem akar lépni, hiszen akkor a kötelező fegyelem és a csakazértis-pártharco!kban való részvétel megfosztaná cselekvési szabadságától, másrészt ha ő ennek a többnyire fiatal s hevesvérű 35 embernek a vezérévé lesz, akkor elveszti befolyását a többségre. — Hanem, megalakul a másik főrendi párt is, a Fontolva Haladók. Vezető a fiatal Dessewffy Aurél, jelentős személyiségek mellette Apponyi György, Vay Miklós, Jósika Samu, Mednyánszky Alajos: szintén fiatalok, akárcsak az ellenzéki csoportnál. A párt a következő diétán abszolút többségre jut a főrendiházban, s akcióegységre lép az alsóházi konzervatívokkal, tételeiket azonban már 39-ben megfogalmazzák — s ezzel az első pártprogramot adják újkori történelmünkben. Pontjaik voltaképpen a Széchenyi-művekben megfogalmazott tételeket követik: generális társadalmi, gazdasági átalakulás szükséges. Ehhez nemzeti egység kell, amit művelődéssel, eszmesúrlódássail érhetünk el. De nemkülönben szükséges az is, hogy a kormány fölhagyjon a magyarság elleni támadásokkal. Becsnek legyen koncepciója, mert így tudja támogatni a magyar fontolva haladást, s így érheti el, hogy a párt támogassa a kormányt. — Mindez szinte szó szerint van véve a kilenc éve írott Hitelből; miért nem csatlakozik hát hozzájuk Széchenyi? Egyrészt azért, amiért az ellenzékiekhez sem: nem köti le magát egyetlen csoporthoz sem. Másrészt viszont nem látja bennük a kellő erkölcsi erőt és elhatározottságot. Ügy ítéli, hogy a párt tagjainak nagy többségében nincs meg a lelki függetlenségnek az a foka, mely lehetővé tenné, hogy a reíormvonalat nagyon hajlékonyán, ugyanakkor mégis határozottan kövessék (az ellenzékiekben érezte a határozottságot, bennük viszont a szükséges hajlékonyságra, toleranciára való képességet nem látta). Napló, 1839. június 16.: „Összejövetel Batthyány Lajosnál... Este Tininél háromasban Dessewffy Auréllal, ki immár nem jóhiszeműen lát a dologhoz. Jövőjét egészen tönkre fogja tenni. Teljességgel fölül „nekik”. Majd elhajítják, mint egy (kifacsart) citromot.” A fontolva haladók megalakulásának történelmi jelentősége, hogy véget ért az a majd másfél százados korszak, mikor a nemzet legfőbb és legerősebb, leghatóképesebb vezető csoportja, a főnemesek (a kevés 1790/91-es időszakot kivéve), szervezetlenül, politikai feltételek nélkül voltak támaszai a status quonak. Az alsótáblán az ellenzék kisebbségiben vonult föl, de oly ragyogó tehetségű, tiszta jellemű egyéniségekkel, mint Deák Ferenc, Klauzál Gábor, idősb Pázmándy Dénes, Palóczy László, Beöthy Ödön, Szentkirályi Móric, Szentiványi Károly. Balogh János kiesett a korteshadjárat alkalmával. Nagy Pál még mindig jelien van, de egyik párttal sem tart. Bezerédj István visszahívását pedig hamarost kieszközli a Tolna megyei reakció. — Egyébként most kezdődik a Reformkornak az az iódszáka, amikor a politikai színtéren jelentkező minden árnyalat nemcsak, hogy haladó és nemzeti programot ad — különböző mértékekben persze —, hanem mindegyik elvi alapon is áll. így az ellenzék által conservatív néven összefoglalt alsóházi többség vezér- egyéniségei sem megvesztegetett senkik, hanem mérsékelt elveiket meggyőződésiből valló művelt, képzett emberek. S kitűnő szónokok, hatásos érvelők: Zsedényi Eduórd, Zarka János., Ürményi József, Andrássy Károly, Vághy Ferenc megyei követek, valamint Járy Pest városától és Toperczer Kassáról. Az „induló állások” különben egészen a régiek: a kormány jól tudja, hogy a radikális követek a megsértett személyi és szólásszabadság ügyénék elsőbbségét hozzák tarsolyukban, és jól sejtik, hogy ez olyan téma, amelyik mögé még a konzervatív 153
