Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 12. szám - "Költészet és valóság" Vas Istvánnal "Párbeszéd két ismeretlen között" című verséről beszélget Kabdebó Lóránt
„Költészet és valóság” VAS ISTVÁNNAL „PÁRBESZÉD KÉT ISMERETLEN KÖZÖTT” CÍMŰ VERSÉRŐL BESZÉLGET KABDEBÓ LÓRÁNT* Vas István költészetének az ötven felé című nagy versrapszódiától kezdve gyakori témája az élet és a halál, a gyönyörködés és az élet élvezésének szembesítése az elmúlással, a pusztulással. Nem elvont létfilozófiai kérdésként vetődik fel költészetében, hanem az élet leélésének, hogy úgy mondjam mindennapi etikája fogalmazódik meg verseiben, a köteteimbe is emelt „egy ember” számára adott egyetlen élet szempontjából. Ezek a témák a Földalatti Nap című kötetben váltak meghatározóvá. A kötet egyik derűsebb darabjában, a Párbeszéd két ismeretlen között címűben szinte testet ölt a két elv: az életigény és a pusztulás látványa egymással feleselve vezet a rózsáktól és a kerttől vissza a rózsákig és a kertig. Mielőtt erről a párbeszédről szót ejtenénk, hadd kérjem meg a költőt, mondja el nekünk a verset. PÁRBESZÉD KÉT ISMERETLEN KÖZÖTT És megint a rózsák. És megint a nyár. Még észreveszed? Egyre sűrűbben. Fut az év. Es egyre rövidebb. Lassan kifogysz az időből. Kifogyok. No és mi lesz? Mi lenne? Az, amire azt mondják, természetes. Szóval eltűröd? Nem. Csak kibírom azt, ami tűrhetetlen. És mivel készülsz rá? Semmivel. Most is mi van a kezedben? Hát az, ami szokott. A cigaretta, a pohár, a toll. Persze, a szánalmas kocát, amihez ragaszkodói, A személyes holmi, az emlék, az arcok, a tulajdonod. • A Magyar Rádióban 1981. május 14-én elhangzott beszélgetés átdolgozott változata. (Szerkesztő: Dénes István.) 1053
