Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 12. szám - Cselényi László: Jelen és történelem (mítosz)

2.3.1

pusztító tüzek árvizek ezer kar int ezer fal út támasz komisz üzekedő szörnyek mennek ne tolakodj úgy érzi jönnek is bazár pályaudvar-nyugodt malom vastengeren a keze lift ki tudna mind ütött-kopott

2.3.2

ropog a szél a háztetőn

először áll önmagával szemben az emberi kárdósfölte vések

ezer esztendő avagy talán ennél is több gyorsas ága zöld

rügyfakadás bimbók társulása ténylegesen arra kényszerít hogy

egy napon szinte az új vil ággal

2.3.3

mikor az anyja negyvenöt sarán jöttek át telep ült negyvenhétben tíz éve folt kegyetlen mostoha bigott magányos asszony férfi-vak rettegett jaj öt viszik-e sovány volt és töpörödött mintha fényk épen látja leng

2.3.4

világot föllforgató hab-este

MINTHA SZIVEMBŐL FOLYT VOLNA TOVA AZ ÖNMAGÁVAL VALÖ KÖZÖS ÜLÉS RÉVÉN

lám hiába kísértette meg

AZ INDIVIDUUM ÖNMAGÁT

a lehetetlent sokat eszem

EJTI TEHERBE S MAGÁT SZÜLI MEG

s szüretnek sokat aludni de

2.4.1

lompos hegyek csömörre nász szigorú bajszú most soha falak fiakat felelők remény-csontú szikkadt aszú repedt saru ráköpve a talpfára ingerült szagok tapasztott ég iszap-konok koponyaföld Golgota-lánc

2.4.2

reggel felé járt már az idő

örökkévalóságon magát a

színésznő szerettem volna lenni

létezést értem amennyiben

ám nem siker ült pincérkcdem hát

úgy fogjuk föl egy örök dologból

pincér színész kurva mind ingyenélő

szükségszerűen kö vetkezik

2.4.3

zöld cimbalom malom-szögek az út komája bár-juhok bőrigázott sínek lakott medence-éj huzal-komor sivalkodó tanács talaj hizlalda-éhes szegfű-tört remény-tálán szöveg-zenit hétköznapok zöld asztal ágy

2.4.4

mindenből egy és egyből minden

kifeszített ágy a kilincsen

kifeszített táj a hegyen

haláluk mindig egy legyen hisz mindegyikre más víz árad

tulajdon gőzében a század jelen is vannak távol is vannak

bekötött fejjel mennek a falnak

— Hogy hívnak?

— Annának — mondta.

— Hány éves vagy?

— Tizenhárom.

— Apád? Miért nem jött veled?

— Nincsen apám — mondta.

— Hogyhogy nincsen?

— Meghalt.

— Hát az anyád?

— Az is meghalt.

— És te? Te kivel élsz?

— Bátyámmal s a mostohámmal — mondta.

2.3

2.4

Voltam Csicsón, láttam a végzetes helyet. így messziről, helikopterről nézve, az ember szinte el sem akarja hinni, hogy e kicsike rés volt minden bajnak az oka. Hogy ezen át öntötte el a Duna a végeláthatatlan csallóközi földeket, kergette világgá a Duna menti családok ezreit, s árasztotta el még az innen ötven kilométernyire eső Gutát is, az ország legnagyobb faluját.

1001