Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 12. szám - Cselényi László: Jelen és történelem (mítosz)
A hegyek népes kondákban delelnek itt, összeröffen- nek s meg-megug- ranak egymástól, játszanak a tájjal, mintha rakoncátlan kamaszok volnának, idomtalan kamasz-óriások, s a pásztor fölöttük, a szivárványszín ég, megfontolt-bölcs méltósággal integetné rendre a gondjára bízott nyájat. — Szép táj, szegény táj — mondotta volt valaki, s hogy megkértem, magyarázná el, miért gondolja ezt, emígy válaszolt: — Mi terem a kőből? Igaza volt? Hegyek. Idomtalan kamasz-óriások. Kinek fenséges, rideg szörnyetegek, kinek szívbéli, barátságos játszótársak. Mi terem a kőből? Búza nem, krumpli nem, kukorica nem. Kenyér se, hús se, ruha sem, bor sem. Miből élnek hát itt az emberek? 2.1 2.2 Ma, 1965. július ötödikén, amikor e sorokat írom, hosz- szú, majd egy hónapos küzdelem után sikerült végre elzárni a csicsói gátat. Mindenképpen fordulatot kell hát hogy jelentsen ez a mai nap a Duna menti árvizek történetében, hiszen aki csak futólagosán is foglalkozott mostanában a Duna menti eseményekkel, tudja, hogy a legtöbb bajt éppen a csicsói gátszakadás zúdította a világra. pusztító tüzek árvizek süvít a szél lebbenti kék végigszáguld a pillanat fű pemdül ág sötét erőd nyitvaf elejtett nász szívós rügy fakad ás futott silány tanúbizonyság-sokk a sors csap ágya inak elcsi túl 2.1.2 füzesek dagálya idegtombola valamikor kiléptünk e folyóból dióbarna férgek cseresznye-siket szóló tapasztalat és az is marad tétova gombok tétova kalandok elődök nélkül kielégült törtek szeretsz-e mondta szunnyadó gerezd módszeres és szigorúan követ kezetes 2.1.3 az asszony a tükör előtt tükröm tükröm mondd meg nekem nézegette a ránc sokat ki a legszebb mondd meg nekem sok volt immár szeme körül a világon mondd meg nekem a ránc visszakacsint az ágy mondd meg nekem mondd meg nekem 2.1.4 kopog remény midőn az égi ágyról közönség elé s hogyan állhatna a tél inge honnan e savó képzelet helyt másként egy lírikus ne féljen kolostor-kemény ostor a lét ujja tőlem mindenkitől félhet eztán indulna is maradna is hová csak tőlem nem drága doktor úr 2.2.1 ivott negyednapja ivott immár meg szakítás tudott tudta hogy nélkül nem szabad az orvos inni agy soha barátom mondta nem adok magának mégis éjszaka ezt mondta ő meg napra nap váltotta egy mást színvarangy 2.2.2 csodálkozott az áram ütemén terep-sárga koponya-kövér veszett húrok veszett kankalinok csipő-szalonna kánikula-kék szeme előtt a hegedülő ágak a kéj tányérja e facér üzem világéletében észrev étien mondd milyenek a párizsi n ők 2.2.3 maguk honnan jönnek torony maguk? évekig oda kinn a háborút is már ki hogy midőn nagypéntek ostora s most merre tartanak azám otthon akárhogy is miénk végestelen-v égig ahogy a tölt és görbe egyenes 2.2.4 júliusi erdő márciusban bepillant a dolgok hátterébe zöldlevelű béke különbéke azáltal hogy újra megtalálta az igazat a léttel bíró agy máskor mint a forma különbsége kifosztott agy kettős jövendője az igazban nincs mégis mérés 2.1.1 1000
