Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 12. szám - Cselényi László: Jelen és történelem (mítosz)
(ü-varrla csönd gaz-délután szivacs-konok ribanc folyó sok ével ült sok éve folt a táj subája via dal köpet-éden Prométheusz a tűz hiába érdekelt tinta-nász üsd az olda gáz kamra volt abból rá dió 1.3.2 tízéves lehettem amikor érzem hogy írn hatalmas isten az királyné asszony látod e közérzet úgy érzem halálig elkísér nehéz az bókának a dér megölte e gonosz asszony megvagdalta változás nyomai szinte a húsomban azután siratja kötözi késén költ úgy érzi hogy soha többé nem lehet 1.3.3 bokáig hallgatott homok az ablak melle borda-hús annának hogy hívnak sehol állig fegyverben Léda-les seb-rágta szivacs-drága hús titánok-tépte ing alatt sebe alatt lépték-ezüst hány éve? nem ismerte föl d 1.3.4 mennyi érdem mennyi lánc akármit gondolnak rólam hogy szerencsésen körkörös a sarc e végeken vagy szerencsétlenül éltem azt sáska-áldozat kikerics-érdem ma immár akarva-akaratlan seregély-sasok vezértelen vállalnom kell ki kell állnom a 1.4.1 csilingelő szorgos kohó félmeztelen szikla falat ; van-e nehezebb izmokat enyészttöbb bigott tény e hit t kép zeljiik el hogy kő hörög s ister gő szanaszét-folyam igazságnyi rög menny görög remény-tő summakék lobog 1.4.2 nem vagyok prostituált ne hidd minden ami létezik magában csak nem tudom mit kezdjek magammal avagy másban létezhet csupán füst homály kávészag tomboló dzsessz föltétien végtelen oszthatatlan téged hogy hívnak kérdezte a lánytól lényege nem foglalja magában 1.4.3 pokol-traktor szósz-cián kő-remény dús bőr-neolit elfojtott ágyak sokkja ráz cián-kés Hektor-hangya roncs emléke fütty titán-pokol tizenkét tompa Héra-nátz emlékező füst lételem külön lét kese koponya 1.4.4 hullámzik a dolgok kara körbe kering minden saját természete szerint létezésünk roppant kulcs csomója mintha külön gondolkodása volna ha minden létező kiválna minden kérdező füstté válna ezer kérdés ezer miért de minden viszály által jön létre I ..1.1 Ezer ráncú, ezer darabra szabdalt arcú öregember támaszkodik a pályaudvar betonkorlátjának, bámulja az üzekedo vonatokat. Jönnek, mennek. Jönnek, mennek. — Akár az emberek — dünnyögi az öreg. — Ezek is csak azt teszik, amit az ember. Legyint egyet óriás kezével, mintha csak mondaná: Le vagytok sajnálva. — Mert annak sincs soha nyugodalma. Csak jönni, menni. Jönni, menni. Könyököl a pályaudvar betonkorlátján, bámulja a tülekedő vonatokat. Jönnek, mennek. Jönnek, mennek. 1.3 1.4 Csilizradvány, Iío- lozsnéma, Izsap. CSicsó, Füzes, Kulcsod. Füss, Kiskeszi, Nagykeszi. örsújfa- lu, Csallóközaranyos. Megy eres, Guta. Kolozsmajor, Gyulamajor, Izsa, Pat, Dunamocs — földig lebontott falvak, bőrigázott szántóföldek, egy szál ruhában maradt férfiak, sival- kodó asszonyok, tanácstalan gyermekek, roskadozó vének — ott, ahonnan jövök, a pokol uralkodik. 999
