Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 12. szám - Bálint Endre: Életrajzi törmelék XIII.
BÁLINT ENDRE Életrajzi törmelék XIII. i. Az ötvenes évek elején télidőben kirepült szobánk ablakán egy szép sárga kecses hullámpapagájom és most megbízom Irodant közismert madárnyomozó intézet egyik közismert Doranti nevű detektívjét, hogy kutassa fel madaram állandó búvóhelyét és ígérem, ha nyomozása sikerrel jár, igazán nem leszek hálátlan. Tudom, tudom, hogy nyomozónk verébre specializálta magát, de talán az új feladat új nyomozási módszert és stílust eredményez majd és ha kis sárga madaram visszarepül (élve vagy halva) a Rottenbiller utca 1. szám, II. em. 17. szám alá, talán sikerül fülébe csipognom, hogy már régen elköltöztem a Budafoki-út 4l/b V. em. 20. szám alá. Mivel valaha magam is magánnyomozóként dolgoztam, főleg házőrző keselyűkre specializáltam magam, kénytelen voltam egy olyan nyomozó testületet létrehozni — Dorinat* Natirod, Intrado, Rodnati, Idorant és Radoint urakból, akiknek diszkréciójára mindig számíthattam, hiszen egy kis sárga saskeselyű télidőben nagyobb veszélyt jelenthet egy óriás verébnél is, nem beszélve azokról a szárnyas medvékről, akik Budakeszi fölött köröznek és amikor a bíró belefúj sipolyába, olyannyira láthatatlanokká válnak, mint azok a mitologikus lények, akik csak a távoli jövőben hirdetik meg a nyelv metafizikai egyeduralmát, ha már azt kell mondani... Szóval, szeretném vissza a sárga hullámpapagájomat, de a hullámra az orvosok szerint sokkal nagyobb kilátásom van és mivel az élet és irodalom egyelőre döntetlenre áll, az élő halottkémek nincsenek többen, mint a halott élő kémek ... Ma már az irodalom is mindenkié, mint ahogy mindenki az irodalomé ... A veréb is ember, legalább is a költészet tanúsága szerint és az irodalmi esszé sem ismer lehetetlent. Az ABC minden betűje mögött felismerhető egy-egy lírikus és a líra átváltási kulcsa prózaíróra is számottevő tényező, így hát, mit is mondhatok én, aki lázasan várom vissza sárga hullámpapagájomat. Lehet, hogy valahol a felüljáró alatt, vagy az aluljáró felett vonszolja magát szárnya alatt két mankóval, hiszen öreg már és alig hisz már elhivatottságában. Kiállításokra nem jár, de egy antihumanista költő néhanapján felteszi egy posztamensre, mint valami kopott mobilt. Egy rutin-razzián műfordítók gyűrűjébe került a régi prágai zsidótemetőben Krank Cafka, akit már többízben kezeltek sárgasága és csillagsága miatt, de rokonhangzása miatt felmentettek és igazolást nyert, hogy soha nem volt felelsége Franz Kafkának, aki pesti híresztelések szerint még 1938 nyarán a volt Bucsinszky kávéház teraszán sakkozott Nagy Lajossal, mígnem 1928-ban fiatalon meg nem halt. 1930-ban Kafka a Japán kávéházban üldögélt, amikor Rejtő Jenőnek feltette azt a híres kérdését, hogy „Jeneikém, tudsz-e mondani egy olyan magyar mondatot, amiben szerepel az a szó, hogy „barkochba”? Igen — válaszolta Rejtő: „Bár koch bacilusod van, néhány évvel túléled halálodat.” (B. E. gyűjtése) Pesten a rémhírek gyorsan terjednek: valahol Angliában leütöttek egy 1046
