Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 9. szám - Simonffy András: Kompország katonái IX. November 22. (történelmi kollázsregény)

fántcsont homloké férfi húsz esztendőt öregedett. Haja csapzott, álla borostás, tekintete kutatva jár a szoba egyik sarkából a másikba, szeme bogara furcsán csillog: állandóan könnyezik. Ezt ismerem: a pribékek magas feszültségű villanyáramot kapcsolnak be egy-egy pillanatra az ember szemébe. Tartsay cigarettára akar gyújtani, de meggyötört, megdagadt kezéből kihullik a gyufa.”

Eljött a pillanat, amikor behívtak bennünket Radó színe elé. Asztalán ott volt a gumibot, a villanyozó készülék és egyéb, szerszámok. Radó kifújta magát, aztán nagy hangon nekünk támadt: „Két ilyen történelmi nevű ember hogyan keveredhetett egy ilyen zsidó-kommunista bandába ...!” És így tovább. Igen látványosan ordított Beleznayval és velem, talán hogy ezzel puhítson bennünket az elkövetkezendőkre.

De ebben a pillanatban belépett egy csendőr, és izgatottan — előttünk — jelentette neki, hogy az Andrássy út 29-ben hátrahagyott csendőröket két tiszt megtámadta. Egy csendőr megsebesült, a két tiszteit ártalmatlanná tették, azok is súlyosan sebesültek . .. Mesisik János és gróf Széchenyi Pál hősi haláláról van szó. Hogy ott mi történt, arról Sárközi Sándor, a katonai ellenállási mozgalom egyik részvevője rajzolta meg a leghitelesebb képet.

2. — Sárközi Sándor: November 22-én délután elsőként Garat László — Tartsayék távoli rokona — érkezett vidékről, akit azért hívtak meg, mert rá mint rádiós szakemberre szükség lesz a lakihegyi adó üzemképességének a biztosításánál, ha megindul a harc. A beszélgetés során Garai elmondta, hogy meg kell szerezni a kelenföldi erőművet és a szabadikikötő kapcsolóberendezését ás, mert csak így lehet az energiaellátást biztosítani.

A beszélgetés közben csengettek, és Tartsay megkérte, menjen be a másik szobában levő anyósához — aki Garai László nagynénje volt —, és ott várjon.

A csengetésre Tartsay Vilmosné ment ajtót nyitni. Egy magas, polgári ruhás, ismeretlen férfi állt az ajtóban — a nevét később tudtuk meg, Pozisgai csendőr őrmester — és így szólt: — Hegyi Emánu- elt keresem.

— Sajnos az apósom még a nyárom meghalt — válaszolta Tart- sayné.

Az ismeretlen férfi ezután erőszakosan benyomult a lakásba. Az ajtó alighogy becsukódott, ismét megszólalt az előszoba csengője. Tartsayné nyitott ajtót, és megszólalt egy férfi — mint később kiderült, Radó Endre csendőmyomozó százados. Rögtön azt kérdezte, hogy hol van Tartsay Vilmos? Ezután vagy nyolc-tíz fegyveres özönlött a lakásba. Tartsay anyját, anyósát a másik szobába küldték, őt pedig kirángatták az ágyból, és agyba-főbe verték.

Fél hét körül egymás után érkeztek a meghívottak a találkozóra. Mindet elfogták, és az ebédlőben a fallal szembe állították, a mellette levő szobában megkezdték a kihallgatást. (...) Ezen az éjjelen az ellenállási mozgalom összes vezetőit és katonai vezérkarát letartóztatták. Bajicsy-Zsilinszky Endrét .és feleségét a Botanikus Kertből hurcolták el, Kiss János altábornagyot pedig barátjának, Denk Gusztáv nyugállományú altábornagynak Tárnok utcai lakásáról. (Ma Ala- bárdos-étterem — S. A.) A letartóztatások később is folytatódták. Ki714