Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 4. szám - Páskándi Géza: Stílnosztalgiák
PÁSKANDI GÉZA Stílnosztalgiák A stílus nem utolsósorban nosztalgia: vágy a letisztultra, megállapodottra. Benne még az is múlthoz húz, amiről joggal hisszük: a jövőt kívánja. Ódon őszi vers Bágyadtak már az őszi legyek nagyon Egy-egy hátára hullva föl se áll Gyönge a tevéi de a sárgás falomb Olyan szép hogy nem hiszi ez halál Merre futott a nyúlánk tavasz Távol még a zömök és havas tél Hová süllyedt a nyár-barokk - alant Csipkés haldoklás rokokó-levél Baj nem lehet hisz vége földbe ér* Véli a lomb és tegyökerezve áll Bámulja magát tócsák tükörén — Nárcisz nem tudja szépsége a halál * A Nagy Polémia Ó szeretkezés mily roppant vita Űr és Nem-Űr nagy polémiája Lemerülök múltam .titkaiba S fölbukkan a kéjes hang búvárja Ö szeretkezés mily roppant vita Nem-Űr és Űr nagy polémiája Beengedlek múltunk titkaiba a Nem-Űr ajkán rekedt Heuréka S az Űr - ekhóival kínálja * A legtávolabbi levél azt mondja: a gyökérben végződöm. A legalsó hajszálgyökér pedig így szól: a lomb legutolsó levelében. Lehet ez érzékcsalódás, fordított időérzék, ám egy biztos: senki sem vállalja szívesen a Kezdő vagy a Végző, Befejező szerepkörét, ha egy kicsit is szereti magát. Így hosszabbítják az elmúlást. (P. G.). 293
