Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 4. szám - Károlyi Amy: Újra-találkozás (vers)
Anti-dedikáció Ajánlám Néked a csilklós Ethoszt, mégcsak nem is oly rég — a Transzcendentális Erotika vékony kézikönyvét, ajánlék minden vad malackodást — az Űrrel kozmiszexet, vérmes absztrakciót (ejakulált), elvont szemérmetlent, a matihézis disznólkodásait és pomo-logikát rns, de hidd: eszemben végiig ott járt a jelzőtlen halál is. APÁTI MIKLÓS Két mondat Leltározódik lomhán, aimi múlt; felül a jövőre utaló, illékonyabb és tisztább rétegek, alul a felejthető neveik, ágyak, éjek, hajnali reszketősek, — középen talán magam vagyok, olyan magam, amilyenné nem lesz az ember, olyanná, amilyenné születni szeretett volna: szenvedélyteler csak a jóra csordul a könnye, az éjbe hálni jár, az égbe nem alkoholon át, nem egyházakon át viszi útja, családja van, és társa van és .leltározhat bármit, mert minden tette ő, és minden gondja jó, és nem kell elfojtani semmit; nincs agresszió, és nincs hióba- gyöngeség, és nincs személyiség-hiány sem, hisz ott áll középen ő, éppen ő, oly egyedül, hogy csillag ülhet vállaira, árvább már akikor se lesz; Csak tudnám, hogy mit kell bevallani: ha tudnám, melyik mell, melyik pohár, melyik fenék, melyik hazám, melyik hitem volt fölösleges: hogy e sok-sok fölöslegesség között nem éppen én vagyok-e a legkevésbé indokolható (ha kell, a hátad mögött gyújtom meg a gyertyát, hogy a fény is szépíthesse átlátszó arcod, hogy ne lehess átvilágítható, bár átlátszó az arcod) emlékeim mögé rejtem a gyertyát, hogy megbocsáss nekem, hogy elfelejtsem azt a nőt, aki fiúkat szült nekem, akit megcsaltam azokkal a nőkkel, akikben annyira bíztam, hogy nem szülnek fiakat nékem, hogy elfelejtsem azt a nőt, akit majdnem-------------2 94
