Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 1. szám - TANULMÁNY - Cushing, George F.: Ady és Krúdy
karcodat csupán: témában, stílusban, nyelvezetben kevés jelét mutatják az eredetiségnek. Tematikailag széles körből merítenek, érzelmes szerelmi történetektől a misztikus mesékig, felölelve a társadalom minden rétegét. Adynak néhány olyan nézetét is felfedezhetjük a novelláiban, melyeket versedben és publicisztikájában fogalmazott meg végérvényesen. Alkalmanként élt a Móricz-kedved-te drámai csattanóval, s egyik-másik története Krúdy stílusát idézd emlékezetünkbe. Pl. A Farkas-hát legendájáénak. első mondatát Krúdy is írhatta volna: „Hát jött egy drága bundás úr, Bécsből vagy talán még messzebbről, karácsony és Szilveszter napja között, és égtől földig már három nap óta csupa,.: hó volt a világ, és délben azt hitték, hogy éjszaka van.”50 V Azonban ritkák az ilyen hasonlatosságok, és túl sok lehetőség nem kínálkozik az egybevetésekre. Gyümölcsözőbb egybevetéseiket kínál kettejük publicisztikája: Krúdyt és Adyt itt gyakorlatilag azonos feltételek közt vehetjük szemügyre. E téren is akadnak persze nehézségek. Ady publicisztikája, akárcsak a novellatermése, zömmel 1913 előttről való, kellően fel is van dolgozva, ezzel szemben Krúdy publicisztikája csak olyan válogatásokban olvasható, melyek főképp az első világháborúról és a rákövetkező forradalomról írott cikkeket tartalmaznak. Ám így is meghöikkentőek a hasonlatosságok: időnként szinte összetéveszthetni kettejüket. Krúdyról csakugyan azt hihetjük: publicisztikájában az ellen a világ ellen harcol, amelyet imaginativ prózájában megidéz Izgalmas követni, hogyan ingadozik életének különböző periódusaiban a kétféle megközelítés között. A vörös postakocsi után Pesti levelek címen írt sorozatot 1924-ig. Az élet álom, Krúdy utolsó elbeszélésgyűjteménye, melyet egyébként saját költségén adott ki, hogy megpályázhassa a Rothermere-díjat, az Alföldi leveleket előzi meg, e sorozatot haláláig írta. A regények és elbeszélések Krúdyja itt egy szókimondó, a jelennel csatázó újságírónak adja át helyét. A stílusnak, a közelítésmódnak vannak hasonlatosságai, de mint láttuk, ha az alkalom úgy -kívánja, Krúdy tud nyíltan és keményen is fogalmazni. Nem Ady, hanem Krúdy írja: „Jussom van tehát arra, hagy a hazugságok országában kimondjam az igazságot. Jussom és -kötelességem, mert ball- sons, tévelygés, kimerültség, lelki rozsda, anyagi és erkölcsi korrupció féregraja megszállhat és ellephet egy nemzetet.. ,”52 Már idéztük Magyarország 1867 utáni történelmével kapcsolatos nézeteit. Midőn publicisztikájában összehasonlítja a múltat a jelennel, rendszerint az utóbbi húzza a rövidebbet, pl. a Magyar író karácsonyában (1922), vagy az Óbudai levelekben (1931). A háborúról, amit esztelenségnek tartott, nem azon a végsőkig kétségbeesett hangon fejezi ki véleményét, mint Ady, de panaszt emel ifjú életek -tékozlása ellen, és kárhoztatja a háború haszonélvezőit, s az ordóhájhászokat.53 Felhívja a figyelmet a szegényeknek és a társadalom kivetettjeinek állapotára, és utolsó leveleiben elítéli a politikusokat, mert hatalmuk az embereket géppé alázza. Ugyanitt oly élesen fakad ki a nyílt szavazás rendszere ellen, hogy Móricz se különbül. Költői ereje itt nem arra szolgál, hogy álom-világába csalogassa olvasóit, hanem hogy kifejezze felhalmozódott dühét, fájdalmát és keserűségét. Olykor erőteljesen összefonódik a két elem: pl. a Szeptemberi alkonyatbán (1914), amely egy katonatiszt halálával végződik a galíciai fronton. Téves az a föltevés, hogy Adytól eltérően Krúdy nem tekintett a jövőbe. Az 1919-es forradalomban természetes fejleményt látott, és utolsó cikkében, a Régi Magyarország csemegéjében (1933) örömteld várakozással tekint egy tökéletesen új korszak felé, amely a huszadik században bizonyosan ráköszönt az emberiségre. Ady publicisztikája nem kevésbé szókimondó. Még nagyobb területekről veszi anyagát, végtére is Ady — több budapesti lap tudósítójaként — hosszabb időt töltött Pári-sban, és noha ott is a magyar társadalomra figyelt, látóköre jóval európaibb volt, mint Krúdyé. Adynól nincsen nagy különbség imaginativ és publicisztikai művek között. Cikkeit és tanulmányait is a nyelv érzéki gazdasága jellemzi, ám 84
