Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 11. szám - Simonffy András: Kompország katonái X. Moszkvai kártyalapok (1) (történelmi kollázsregény)
szén eddig négyszázezernél több zsidó személyt deportáltak Németországba, a budapestieket is el akarták vinni, azonban ezt sikerült megakadályozni. E kijelentés után Molotov -felkelt -és saját íróasztalához ment, ott elővette a fegyverszüneti nyilatkozat két francia és két orosz nyelvű példányát, 'és azokat mint „Horthy Miklós kormányzó kiküldöttei” előbb Faragho Gábor vezérezredes, majd Szent-Ivá- nyi Domokos követ és végül gróf Teleki Géza egyetemi tanár aláírták. Faragho Gábor önkéntelenül az órára nézett: három perc hiányzott a nyolcból, ottani időszámítás szerint pontosan tizenkilenc óra ötvenkét perc volt, amikor a magyar kiküldöttek a nyilatkozatot aláírták. Apám megjegyzése 1978-ban: Egészen nyilvánvaló tehát, hogy sem Faragho Gábornak, sem később Miklós Bélának nem kellett volna politikai szerepet is vállalnia 1944. októberében. Faraghot megdöbbenthette Antonovnak az a kívánsága, hogy a magyar hadsereg tegye le a fegyvert, tehát kapituláljon. Ez a hadsereg fent, a Tatárhágón valóban bekerítés előtt állt, de még erőben volt, és a keleti védővonalat tartotta. A budapesti elképzelések sem ezek voltak. Faragho tehát bizonyára meg tudott egyezni a tárgyalások során, és sikerre juttatta azt az álláspontot, hogy ez a hadsereg -éppen az átállásra van felkészítve Miklós Béla parancsnokságával. Igenám, de ezek után politikai puhatolózásokba kezdett, s ezek bizonyára egyértelműen a kormányzó további sorsára, a rendszer fennmaradására vonatkoztak... Hiszen — gondolj -bele szovjet szemmel — valóban nehezen lehetett elképzelni, hogy Horthy, a világ második tanácsköztársaságának ellenforradalmi utóda most teljes szívvel állna emellé a szovjetbarát megoldás mellé — mint aki már régóta várja a kedvező pillanatot. De idő sem volt most a politikai patikamérleggel való játszadozásra. 5. — Vígh Károly, történész: Az előzetes fegyverszüneti feltételek október 11—i moszkvai alárása sajnálatos módon nem eredményezett lényeges változást Magyarország átállása ügyében. A Várban, úgy tűnik, nem értették meg az „előzetes feltételek” lényegét és rendeltetését. Horthy még 1953-ban is azt írta emlékirataiban, hogy „október 11-én előzetes egyezményt írtak alá Moszkvában, amely a fegyverszünet hatálybalépésének napját még további tárgyalásoktól tette függővé.” Vagyis — ahogy C. A. Macartney angol történész fogalmazta — „Horthyék egy ideig változatlanul hittek abban, hogy a létrejött megállapodás csupán elvi jelentőségű; feltételei csak akkor válnak kötelezővé, (ha magának a valóságos fegyverszünetnek az aláírására is sor kerül.” Az előzetes fegyverszüneti szerződés jogi érvényéről, funkciójáról ugyan később vita keletkezett, az azonban kétségtelen: a moszkvai magyar bizottság (Faragho és Szent-Iványi — iS. A.) is elkövette azt a hibát, hogy nem magyarázta meg a Várnak az előzetes egyezmény szovjet értelmezését. Hogy mennyire nem értették Budapesten az előzetes fegyverszüneti feltételek jelentőségét, ezt látszik bizonyítani Hennyey akkori külügyminiszternek a kiugrási kísérletről írt memoárkötete, amelyben a Várban kialakult álláspontról így emlékezik: „A Molo- tov-féle közléseket csak mint előzetes feltételeket lehet elfogadni, és a fegyverszünetnek végleges és részletes feltételeit a szokásos diplomáciai tárgyalásokon kell megállapítani.” 916
