Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 11. szám - Simonffy András: Kompország katonái X. Moszkvai kártyalapok (1) (történelmi kollázsregény)
A kormányzó körei nem tudtak arról — és a túlélők memoárköteteikben később sem méltatták figyelemre —, hogy a világháború utolsó szakaszában a szövetséges hatalmak éppen az előzetes fegyverszüneti egyezmény beiktatásával módosítottak a korábban kinyilvánított „feltétel nélküli megadás” formuláján, amit Roosevelt és Churchill az 1943. januári casablancai konferencián mondtak ki. A katonai és politikai események alakulásából rájöttek arra, hogy saját érdekeiket sérti, és a háború gyorsabb befejezését akadályozza a Magyarországon már a Kállay-kormány időszakában is bírált formula a feltétel nélküli kapitulációról. Mint láthattuk a román események során: maga a szovjet kormány is rugalmasan járt el; augusztus 25-i nyilatkozatában már nem esik szó a feltétel nélküli fegyverletételről, hanem meghagyva a román hadsereg teljes fegyverzetét, az átállt csapatokkal együtt folytatja a harcot a hitleri Wehrmacht ellen. — Az előzetes, a szövetségesekkel egyetértésben, de egyoldalúan a Szovjetunióval kötött fegyverszünet birtokában — folytatja apám —, megvolt a lehetőségünk, hogy az egyezmény értelmében Miklós Béla azonnal megfordítsa a frontot, és megkezdje az északkeleti országrész felszabadítását, mely harchoz „a szovjet kormány csapataival kész segítséget nyújtani.” Horthy két tűz közé került, és megint eltaktikázta a dolgot, Miklós Béla pedig sorsára hagyta a rábízott hadsereget. Ebben a pillanatban aztán valóban nem lehetett már mást tenni, mint diplomáciai erőfeszítésekkel megkísérelni „menteni a menthetőt.” Mai szemmel azonban már nadvságnak tűnik Faragho, Miklós Béla — és mint később kiderült — Vörös János részéről is ezt még mindig a „kormányzói akarat”-ra való hivatkozással tenni. Igaz, más diplomáciailag „szalonképes” akarat ebben az időben még nem tudott megnyilvánulni. A Magyar Front küldöttei lemaradtak a moszkvai gépről, s vezető politikusaink az ostromgyűrűbe fogott Budapesten rekedtek. Károlyi Mihály hallgatott, a moszkvai emigránsok pedig ki- várási taktikát folytattak. FORRÁSOK 1. Kis András: Az antifasiszta magyar katonai hagyományokról. Akadémiai Kiadó, 1978. 120. p. 2. Paál Jób—Radó Antal: Debreceni feltámadás. Debrecen, 1947. 131—136. p. 3. ölvedi Ignác: Horthy sikertelen fegyverszüneti kísérlete. = Élet és Tudomány. 1947. 1840—1845. p. 4. Paál—Radó i. m. 5. Vígh Károly: Ugrás a sötétbe. Akadémiai Kiadó, 1980. 74. p. 917
