Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 11. szám - Simonffy András: Kompország katonái X. Moszkvai kártyalapok (1) (történelmi kollázsregény)

zajlott az élet. (Ennek oka az volt, hogy Sztálin megvárta a harctérről aznap befutó jelentéseket, s csak azután intézkedett — S. A.) Kuznyecovról apád, ha hajnal felé hazakerült, mindig szeretetteljes derűvel nyilatkozott. Hogy mennyire koncepciózus, értelmes, fél szavakból értő valaki. Kuznyecov dolga volt működésbe hozni az elfoglalt területeken a szovjet katonai közigazgatást felváltó hazai polgári irányítást. Nyilvánvaló itehát, hogy apád ezen a vonalon tudott értékes információkat adni. Hát, ha apád ennyire lelkesen nyilatkozott róla, akkor sok nézeteltérés nem lehetett közöttük, mert ha lett volna, azt apád egyenesen az én nyakamba dohogta volna ki.

No, most mire mi odakerültünk a Faragho-Mik 1 ós Béla-féle rezidenciába, ott már meglehetősen heterogén társaságot találtunk. Addigra már ők összevesztek, kibékültek, már volt idejük meghányni-vetni a dolgokat.

Faragho Gábor joviális, fanyar humorú valakinek tetszett, aki nem vágyik vezérszerepre semmiféle „kibontakozásban”. Ö mozgott a legotthonosabban Moszkvában, őt esetleg ismerhették is, hiszen annak idején a magyar követség katonai attaséjaként szolgált kint, megtanult oroszul. Nekem úgy tetszett, hogy ő vigyáz bizonyos formaságokra, de amúgy tisztában van a helyzet kissé groteszk voltával, s csak akkor szól bele a dolgokba, ha nagyon muszáj, ö amúgyis mindent azzal ütött el, hogy a juhai érdeklik csak. Kecskemét mellett volt párszáz holdnyi birtoka, s hát amolyan legendát teremtett maga köré mint juh- farmer.

1. — Kis András, történész: Faragho Gábor 1905 körül honvéd gyalogsági iskolából került ki mint gyalogsági zászlós, majd a honvéd tüzérség felállításakor Zágrábba került egy horvát szolgálati nyelvű honvéd tüzérezredhez. Végigszolgálta a háborút, mint tüzértiszt. Háború után elvégezte a vezérkari iskolát és megtanult tökéletesen oroszul. Évekig volt magyar katonai attasé Moszkvában, majd a Honvédelmi Minisztérium elnökségének vezetője, s mint ilyennek állandó kapcsolata volt a honvédelmi miniszterekkel és Jlorthy kormányzó katonai irodájával. A háború utolsó éveiben a cséndőrség felügyelőjévé lett kinevezve. (Ebben a beosztásában a csendőrség fegyelme és felszerelési ügyei tartoztak hatáskörébe, nem pedig a csendőrség alkalmazása; utóbbi a belügyminiszter hatáskörébe tartozott.) Orosz tudása, igen jó tárgyalási készsége miatt, s mert feltétlen bizalommal volt iránta, őt bízta meg a kormányzó 1944 szeptemberében a Magyar Fegyverszüneti Bizottság vezetésével.

Szent-Iványi Domokos tipikus diplomata volt. Mit értek ezalatt? Tőle távol állt minden efajta jelző: baloldali, jobboldali, ellenzéki, kormányzóhű és így tovább. Ö profi diplomata volt, ügyelt a tárgyalások szabatos és előírt formaságaira, a megszövegezés árnyalataira. Elegáns volt és tartózkodó, mint egy igazi pókerjátékos. Neki nagyon imponált, hogy fegyverszüneti bizottságból kormányalakító testületté válhattak, s mint ennek a tagja, titokban már mint leendő külügyminiszter tevékenykedett. Legalábbis ennek megfelelő ambícióval és előretart ássál.

Teleki Gézával egyszer nagyon jól elbeszélgettem, talán ezért ő maradt meg számomra, mint legrokonszenvesebb valaki. Ö volt a férfiak között a legfiatalabb is, és hát bevallottan csak annyi dolga volt ott, hogy jelenlétével, mint a semlegességi politikát folytató és a háborúba való belépésünkkor öngyilkossá lett Teleki Pál miniszterelnök fia, jószándéfcunkat reprezentálja. Földrajztudós volt, nem politikus. Az egész beszélgetés úgy indult, hogy a japán szalon sar904