Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 10. szám - Simonffy András: Kompország katonái IX. Sopronkőhida (történelmi kollázsregény)
Megemlékezem még arról, hogy tegnapelőtt, május elsején délután bemondta a rádió, hogy Weilheimben az amerikaiak védőőrízetbe vették Horthy Miklóst, családjával együtt, épségben. Tegnapelőtt az is nagy újság volt, hogy délután egyszerre csak visszaérkezett Dominich. Egyedül jött, elmesélte, hogy a családját jó körülmények között, biztonságiba helyezte. Nem lehet érteni ennek az embernek a magatartását, csak annyit lehet biztonsággal megállapítani, hogy sötét gengszter. Alighogy letelepedett ugyanis, vacsora után újból elindult, s hamarosan visszahozta a családját. Nem sok értelme volt az egész cirkusznak. Azóta újra itt van ő is, persze ez már nem változtat Hardy parancsnoki helyzetén. 1945. május 5.: — Tegnap megtörtént a nagy fordulat. Május 4-én reggel fél nyolckor bevonultak a községbe az amerikaiak. Előtte való nap — mint már írtam — délelőtt is hallatszott a tüzérségi tűz, pár becsapódás is volt, s ennek során egy polgári áldozat is — sajnos — maradt. Éppen ebéd után voltunk, amikor nyolc repgép jelent meg, s igen hatásos alacsonytámadást intézett a község ellen. Heves géppuskázás kezdődött, néhány bombát is ledobtak, aminek sajnálatos következménye az lett, hogy négy-öt ház kigyulladt. A közelünkben is potyogtak a bombák, erős volt a géppuskázás, a szobánkba is bejött pár lövedék, de hálaistennek baj nélkül megúsztok a dolgot. Néhányan fent voltak a közeli hegyen, hogy figyeljék az amerikai előnyomulást, ők voltak a legnagyobb veszélyben, de nekik sem történt semmi bajuk. A gépek távozása után az őrlegénységgel a füzekhez siettem, hogy segítsünk az oltsában. Kint az utcán értesültünk róla, hogy a polgármester már átment a szomszédos Niederaudorf- ba, hogy az amerikaiakkal tárgyaljon a város átadásáról. Visszajövet Török Adorján beszélt is vele. A polgármester közölte, hogy reggel bejönnek az amerikai csapatok, s hogy garantálta: a lakosság részéről ellenállás nem lesz. Az éjszaka aztán csendben telt el, sokan a pincében maradtak. Révay Kálmán és én maradtunk szolgálatban reggelig. Reggel igen korán ébresztettünk, Utassy és Simon Gyula már hatkor kimentek az amerikaiak elé, s a gyalogéllel együtt jöttek vissza. Különös véletlen folytán a gyalogéi parancsnoka egy amerikai magyar volt, Cseri zászlós. De volt közöttük egy másik hazánkfia is: Kohári, aki még egészen jól beszélte anyanyelvét. Rövidesen az amerikai szakaszparancsnok is előkerült : Gombos István főhadnagy . .. Mindhárman feljöttek hozzánk, ahol vidám beszélgetés kezdődött. Elszívtuk az első amerikai cigarettát is. Közben volt egy kellemetlen incidens: a századparancsnokhoz tartó Hardyt, Lázárt és Utassyt és az őket kísérő amerikai zászlóst majdnem lelőtte egy SS- gengszter, akit aztán az amerikaiak a helyszínen agyonlőttek. Az amerikaiak megvallottak, hogy SS-foglyot nem ejtenek... Hollandiában olyasmi is előfordult, hogy amerikai hadifoglyokat SS-ek az úttestre kötöztek, s gépkocsival gázolták halálra őket. Délután azután befutott az ezredparancsnokság. Hardyók oda is elmentek. Azok se tudták velünk mit kezdeni, majd talán a hadosztály-parancsnokság dönt a sorsunkról... 1945. május 9.: Az amerikaiakkal való tárgyalásaink — ha lassan is — de végre megindultak. Tegnapelőtt a községbe érkezett ezredparanasnokságon volt Hardy és Utassy, délután pedig elvitték őket autón Nussdorfba, a hadtest- parancsnokság székhelyére, ahol már valóságos kihallgatásnak vetették alá őket helyzetünkkel kapcsolatban. Kikérdezték őket, hogy ki kicsoda, mit csinált, mi828
