Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 10. szám - Simonffy András: Kompország katonái IX. Sopronkőhida (történelmi kollázsregény)
éri van itt, szóval teljes felvilágosítást tudtak adni helyzetünkről. Ott is, mint mindenütt, igen udvariasan és barátságosan fogadták őket, de végeredményben konkrétumot nem mondtak. A kihallgatást egy hadnagy végezte, aki Washingtonban a külügyminisztériumban szolgál. Tudomásul vette Hardyék bejelentését, de — mint közölte — szervezett hazaszállításról nem lehet szó, mig az amerikai—orosz—magyar kormányokon keresztül igazolásunk meg nem történt. (...) Az elmúlt napok érdekes momentuma volt, hogy egyik estefelé Dominich kérésére Hardy egypárunkat összehívott, s ekkor Dominich naplójának egyes részleteit felolvasta előttünk, önigazolás akart ez lenni, arról szólt, hogy miért kellett Kőbidáról eljönni, s hogy milyen körülmények között jutottunk el szabadláb ra-helyezésünkig ... A beállítás persze az, hogy ő ártatlan angyal, aki mindent megtett a foglyok érdekében, s egyedül neki köszönhető, hogy még élünk. Meghallgattuk a felolvasást, Utassy tett pár megjegyzést, Dominich pedig magyarázkodni kezdett, hogy nem azért olvasta fel ezeket a naplórészieteket, hogy hálára kötelezzen bennünket... * Tegnapelőtt aztán megtörtént az általános német fegyverletétel, s így végre befejeződött az európai háború. Remélem, ez meg fogja könnyíteni hazatérésünket. Tegnap és ma áll a szövetségeseknél a nagy ünnep. Tegnap Churcill és az angol király beszélt. Fölemelő érzés lehet két háborút megnyerni. Ez nekünk nem adatik meg. Mi csak az ország újjáépítésién dolgozhatunk majd. Nem mondom, ez is szép feladat. (...) 1945. május 17.: — A szenzáció aztán tegnap délelőtt következett be. Dél felé megjelent az amerikai politikai rendőrség két tisztje, akik Dominichet rövid úton magukkal vitték. Közben jól leszidták, mert feltartott mellső lábbal köszönt. Rosemheimfoől visszatérve, már este értesültem arról, hogy a Domini- chóket elvivő tisztek délután visszatértek kihallgatásokat eszközölni. Lázárt keresték elsősorban, majd Frisch után érdeklődtek, s az beteg lévén, Zerkowitz Pétert hallgatták ki a bíróságra, a mi személyünkre, Üjvidékre stb. vonatkozólag. Ma reggel állítólag újra jönnek, s mindenkit, a volt politikai foglyokat, s a bíróság még itt lévő tagjait is ki fogják hallgatni. (...) Ostermünchen, 1945. május 29.: (...) Az oberaudorfi parancsnok, Craighton kapitány vezette a menetoszlopot először a körzeti parancsnok székhelyére, ott egy másik tiszt vette át a vezetést, s vitt el minket, hogy egy olyan táborban helyezzen el minket, ahol német és magyar nácik voltak vegyesen egy német Luftwaffe tábornok parancsnoksága alatt. Elképzelhető, hogy nem váltott ki nagy lelkesedést belőlünk ez a terv. Odaérve Hardy és Utassy leszálltak, bementek tájékozódni, s aztán hamarosan igen felháborodva jöttek is vissza, mert a német tábornok, akinek a parancsnoksága alá kerültünk volna, nem volt más mint Fütterer, a volt budapesti német légügyi attasé... Egyike a legaljasabb frátereknek. Persze, erről szó sem lehetett, nem maradhattunk ott, és ezt az amerikaiak is megértették. így azonnal továbbmehettünk Ostesmünűhenfoe. Ez a falu azoknak a körzeteknek a székhelye, amelybe a magyar nyilas I. hadsereg csapatait gyűjtik össze ... Itt a parancsnok László (Laucsek) Dezső nyilas vezér- ezredes lett... Nem kell mondanom, hogy minket ez a megoldás sem elégített ki, s elkezdtük magyarázni, hogy mi csak azzal a szándékkal jöttünk ide, hogy a nyilas bíróságot végre leadjuk, s mi tizenketten, volt rabok végre hazaindulhassunk. Szerencsénkre itt egy igen rokonszenves, előzékeny amerikai kapitány fogadott (Van Loo), aki teljesen megértette helyzetünket. (...) A bíróságot Tö829
