Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 9. szám - Markó Béla: Hát lássuk, mit váltasz valóra, A fekete kirándulás (versek)
MARKÖ BÉLA Hát lássuk, mit váltasz valóra Ügy van: „ódát kellene írni a dadogáshoz” de nem lehet hiszen ellentmondásba keverednél és „ódát kellene írni a hallgatáshoz is” míg karcsú kisasszonyok derekán foszlik a vékony tüli fújja a szél a mezítelen bőrt és fújja az alabástrom szobrokat hideg üvegszemcsék zuhognak váltamra peregnek fényes hókristályok feldíszít ragyogó ruhába öltöztet minket minden pusztulás* nem a semmi és nem az elmúlás az áttetsző megoldás hiszen már végképp egyetlen tömbbe áthatolhatatlan gyémántdobozba zárulna minden történés és minden félig kész mozdulat míg puha és képlékeny és forró az éjszaka minit a szurok és a tisztának képzelt szeretkezés gyönyörével ejted a véres ízületű szótagokat és szavakat részekre hullott szétroncsolt szerkezetté vált a folyamatos külvilág miközben a dadogás szabályos de fokozatosan felgyorsuló ritmusa férfi és nő egymásba olvadását idézi ahogy végül is egyetlen vonallá majd egyetlen ponttá egyszerűsödnek a morze-jelek és mozdulatlan ernyedtségbe csap át a ritmikus mozgás s már megszülethet a MONDAT vagy 'megszülethet a SEMMI egymás fonákjaként vagy mindig felcserélhető végpontjaiként annak az útnák amelyen ide-oda szaladgálsz de KIVEL szeretkezik a költő? MIVEL oldódik s olvad egyetlen közös pillanatba? torz kérdések fekete leplét felihasítja a tőrvillanású válasz zsúfolt az éjszaka és zsúfolt a nappal is járni sem tudsz már lábadat felsebzik szerteszét heverő ládák dobozok kezdődik hát a mindennapi sztriptíz kirepül az ablakon egy asztal akár egy szoknya kirepül utána egy szék akár egy melltartó kirepül egy kávéfőző akár egy tollas kalap majd kirepülnek a könyvek mint suhogó kombinék bugyik és száll az asztali lámpa mintha fehér női test zuhanna alá és 746
