Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 9. szám - Simonffy András: Kompország katonái IX. November 22. (történelmi kollázsregény)

érzésük mégis megkövetelte, hogy megkezdett munkájukat folytassák. Legnehezebb feladatuk volt a különböző beállítottságú, főleg baloldali csoportok összhangba hozása. Ez nagyrészt sikerült is neki, még csak tökéletesíteni kellett volna. Tudta azt, hogy földalatti mozgalomról van szó, ezért az eszközök is ilyenek voltak. Ö katonai dolgokkal nem foglalkozott, ezt a katonai vonlai vezetőjére, Kiss altáfoor- nagyna bízta, akit azért vett magához. A Kiss altábornagy által toborozandó karhatalmi erők szerepe főleg az orosz megszállás esetére és idejére bontakozott volna ki.

(...) Felek közül tárgyalásvezető kérdésére

1. r. vádlott védője a következő indítványt terjeszt elő: Védence a mai tárgyalás eredményéhez képest és a személyi adataiból is kitűnően az országgyűlés tényleges tagja. Mint képviselő csak akkor vonható eljárás alá, ha a mentelmi bizottság őt kiadja. Tudtával ez még nem történt meg. Kér ezirányú intézkedést és felvilágosítást, s addig az eljárásnak védence részére való elkülönítését.

Tárgyalásvezető kijelenti, hogy a mai tárgyalás eredménye alapján a haditörvényszék a Ház elnökéhez fordult a kiadatás céljából. A döntés még nem érkezett meg, de a tárgyalás folyamán az valószínűleg megérkezik, az ítélőbíróság mindenesetre ennek ismeretében és éhhez képest fog intézkedni.

Felek indítványt nem tesznek. Az idő előrehaladottságára való tekintettel

Elnök a tárgyalást 21 órakor berekeszti, és annak folytatását 7- ón reggel 9 órára tűzi ki.

10. — Révay Kálmán naplójából: Sokáig járkálok fel-alá és latolgatom a lehetőségeket. Nem tetszik az ügy. A szomszédom is nyugtalan, hallom a lépéseit. Kővágó József a szomszédom, az ő celláján túl a Tartsay Vilmosé következik.

Másnap a vádiratban megadott sorrend szerint vezetnek elő a tárgyalásra. Amelyikünket már kihallgatták, az bent marad, meghallgathatja társai vallomását.

Bajcsy-Zsilinszky már nincs a vádlottak között. Az ő ügyét — a mentelmi jog alapján — elkülönítették. A kiszivárgott hírek szerint férfiasán magára vállalt mindent. Ügy beszélt, mint a parlamentben és visszautasította a hűtlenség vádját.

— Amit tettem, hazafias cselekedet. Önök meg fogják érni, én már nem, hogy a németek a háborút csúfosan elvesztik és a velük küzdő magyarság is elpusztul. Vegyék tudomásul, hogy a német a magyarnak örök ellensége — mondotta, de 'tóráink akkor még bíztak a német csodafegyverekben, és érzésem szerint nem voltak meggyőzhetek, bár az ország kétharmad része, szörnyű vérvesztés után már felszabadult, a németek pedig „elszakadó sikerekben dús visszavonulással” menekültek a szovjet hadsereg elől.

Keményen helytálló vallomások, szakszerű fejtegetések hangzottak el, amit a bírák szemmel láthatóan untak, hiszen a tárgyalás üres formaság, komédia volt csak, az ítéleteket Kovarc miniszter előre megrendelte, talán meg is szövegezte.

Késő 'fstig tartott. Az ügyész méltó büntetést kért, nem halált.

726