Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 9. szám - Simonffy András: Kompország katonái IX. November 22. (történelmi kollázsregény)

— Na, Radó, tudja, hogy kik ezek?

— Igen. Az ellenállási mozgalom tagjai és a kivégzettek özvegyei — feleli Radó.

— Na, mondja, tud erről valamit előadni nekünk?

És akkor hallom életemben először Mi kuli eh nevét. Radó szépen elmondta, hogy Mikulich aznap délelőtt jelentkezett Orendynél és nála, ugye, és elmondta, hogy létezik egy katonai ellenállási mozgalom, ennek az Andrássy út 29-ben lesz máma összejövetele... És beköpte szépen az egész históriát.

4. — Sárközi Sándor: A vizsgálatot megindító eseményekről először az ellenállási mozgalom katonai vezetőinek kihallgatását végző Oren- dy Norbert 'és Radó Endre vádlottak beszéltek a népbíróság előtt. A részletek azonban még ekkor sem váltak ismertté. A teljes kép — melyet a következő oldalakon ismertetek — csak az ellenforradalmat követően alakult ki.

Magyarország német megszállása után, a Békepárt Központi Bizottsága a Magyar Frontban levő lehetőségeket felhasználva, nagy gondot fordított a hadsereg tagjait felvilágosító és mozgósító propagandára. Röplapokat juttatott el a német- és fasisztaellenes parancsnokokhoz, alakulatokhoz. Ezek az anyagok néhány mondatban meghatározták a teendőket is: „Támogassátok a nemzeti ellenállás harcosait! Juttassátok fegyverhez, lőszerhez, robbanóanyaghoz, egyenruhához őket... Az arovonalban ne harcoljatok!” — és így tovább.

Ilyen röplap jutott el az 1. honvéd huszánszázad parancsnokához, Fodor Károly századoshoz is Munkácsra.

Fodor Károly ellen azonban 1944. június 16-án, egy feljelentés nyomán nómetellenes magatartása miatt nyomozó parancsot adtak ki, augusztus 10-én pedig a katonai bíróságon vádat emeltek ellene, és beosztásából leváltották, felfüggesztették.

Betegség ürügyén a front alakulásának felhasználásával Budapestre utazott, ahol kapcsolatba került Nagy Jenő ezredessel, az ellenállási mozgalom egyik katonai szervezőjével. Azt a feladatot kapta tőle, hogy próbáljon a fővárosi alakulatoktól lőszert és fegyvert szerezni. Októberben az Alkotás úti helyőrségi kórházban találkozott ismerősével, Mikulich Tibor páncélos századossal. A folyosón beszélgettek az ország katasztrofális helyzetéről.

— Van-e kiút, és ha igen, merre? — kérdezte Mikulich százados.

— Igen, van! — felelte határozottan Fodor Károly százados. Elmondta, hogy kapcsolata van néhány olyan vezérkari tiszttel, akik készek és képesek ezt a nyilas vezetést elsöpörni.

Nem sokat tudtak beszélgetni, mert sokan voltak a folyosón, Fodor ezért elkérte Mikulioh telefonszámát, és felhívta a figyelmét arra, hogy a hallottakról ne beszéljen senkinek sem.

A találkozó létre is jött. {...)

Mikulich Tibor a munkatáborból visszatért Túri és Lichting segítségével ezután kapcsolatot keresett a Nemzeti Vöröskereszthez is. Egy alkalommal elmentek Nagy Jenő ezredes Stahli úti lakására, ahol Nagy ás Túri elég nyíltan beszélt az ellenállás előkészítéséről.

720