Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 9. szám - Gyurkovics Tibor: Testvér (vers)
GYURKOVICS TIBOR Testvér N. É.-nak ajánlom Az autót-vevők különböznek az autót nem vevőktől, a belül-állók a kívül-állóktól, az evők a nem-evőktől. Nem lehet élni — tökéletesen, csak nem-élni lehet, nem lehet csókkal megváltani embereket. A seb az seb marad. Vágott, bemetszett, összekapcsolt, ejtett seb, könnyű sérülés. Megcsókolni kevés. Testvér, szobád homályában ülsz tétlenül, óriási fekete könyv előtted, hol angyalbirkózású Jákobbal tündökölsz, elhagyatott tárgyaidban fölragyog az elveszített szeretet, míg lehet, ne szeress, ne szeress embert, emberlányt soha, lukarcod üregeiben maradj egyedül, túl a határon — van határ, határ a másik ember. Testvér, elszáll a nap, mint eldobott golyó, piros zuhanása betöri ablakod, ülj székeden hínárremegéssel, térdeid összezárt rémületével, ne nyisd meg ajtód csöngetésre, rémülten ülj, kivárhatatlan szenvedésed befejezéséig egyedül. Testvér, a nap zuhan, 707
