Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 8. szám - TANULMÁNY - Tóth Emőke: Csoóri Sándor: Cantata profana (műelemzés)
nak választott témái, a versekben összefogott múlt—jelen—jövő, a világméretűvé tágított képek. A versekben azonban soha sincs megoldás. A kérdést fölteszi1, mint például A háború angyalának megidézése című versében is, de a választ nem tudja. A verset így fejezi be: „Ha megütne a hang, / füled pajtái mögül a haláltánc készülődés, / a fölerősödő morajban, / mit mondanál, te letagadható?” A Csoóri versekben gyakran megjelenik a kiszolgáltatott emberek képe: letagadható, elpusztítható, fölpörzsölhető. A bele nem nyugvás, a meg nem pihenés^ a számonkérés ösztönzői ők. Más elemzések már rámutattak, Csoóri költészetének gyakran visszatérő, kulcs- fontosságú képe a „vadfiú”. Más-más szókapcsolattal fejezi ki a különböző versekben, de bármelyik kép mögé szinte ugyanazt az alakot képzelhetjük, napjaink nagyhajú, fiatalemberét. A Kiáltvány-ban így vall róluk: „csodálni valók / vagyunk, fiúk! Sza- káll-nagybirtökosök, haj-mágnások...”. A szakáll és hosszú haj a megszokás, a konformizmus elleni lázadás jelképe. Jellemük azonban az így megjelenített fiataloknak nincs a versekben. Legfőbb jellegzetességük az indulati töltés, a lázadás. Az elutasított világ mindig részletes leírást kap, a cél, a jövő azonban mindig elmosódott, körül- határolatlan, ellentmondásokkal teli. A jövő Csoóri költészetében sohasem politikai kérdés, hanem elsősorban erkölcsi. Az értékek újraértékelését érti ő jövőn, az élet emberi voltának megvalósítását: mire mondjuk „holnap”, hogy szép, hogy jó, milyenek lesznek emberi kapcsolataink, mi a barátság, szerelem alapja. A költő jól érzékeli a jelen átmeneti voltát, s ezekre a kérdésekre ma még nem tudjuk az egyértelmű, megnyugtató választ. Az új értékrend alapjául a fiatalokat választotta. Az a költő, aki úgy tiszteli a népi hagyományokat, mint ő, tisztában van azzal, hogy a jövőt csak a fiatalok építhetik. De hogy ez az új világ nem zengő szavakban jelenik meg, ennék oka a tudás és a valóság, ellentéte. A költő tudjai, hogy ezekre a mai fiatalokra kell számítania, még sem váltanak ki egyértelmű lelkesedést belőle. Nézzük csak meg Illyés, Nagy László véleményét a fiatalokról. Illyés az ő kezükbe teszi le a stafétabotot: „fiatalok / ti lesztek, ti az ok: / emelt fővel halok.” Nagy László így fogalmaz: „ifjúság királya, / tűz”, s e tűz ereje, hatása árnyaltabb, mint Csoóri „vadifiú”-jának jelleme. Mi lehet az oka, hogy Csoóri, aid e fiatalokkal közösséget vállal, s a múb rombolását bízza rájuk, nem hisz bennük eléggé? Illyésnek a század megadta a lehetőséget a tevékeny életre. A történelem _alakít- hatóságának élménye megadatott számára, s a saját hátét adja át a mai fiataloknak. Az 1945 után indult nemzedék számára — visszaesésekkel —, de adott volt a cselekvés lehetősége, a tett élménye, s a hatvanak években felnőtté érőkiben is a tevékeny élet tudata volt jellemző. A hetvenesévek fiataljai azonban sokminden „kín”-ba beleszülettek, s ettől cselekvő energiájuk mintha veszni látszana. A holnap megteremtése valóban rájuk vár, de ma még igazán nem tudják szavakba foglalni, tettekkel bizonyítani, hogy milyen jövőt készítenek. A költőben a jövő keresése, a féltés és lázadás együtt remeg. Csoóri minden sorából a veszély, a fenyegetettség érzése vibrál. Érzi az ember kicsiségét, kiszolgáltatottságát a világon minden nap tapasztalható pusztító erők nagyságával szemben. S vajon lesz-e ereje, képes lesz-e a „nagyihajú fiú” szembeszállni e pusztító, mindent felégető erőkkel? S ha eszével, erejével megakadá- lyozzá a világégést, képes lesz-e otthonnak nevezhető világot teremteni? A Cantata profana és a hozzá hasonló versek témája közös: tiltakozás a világban tapasztalható rossz ellen, a holnap várása, de ugyanakkor a jövő kérdőjelei. E tragikus, ellentmondásos érzéskomplexum kifejezésmódjával a befogadóban idéz elő végletes feszültségeket. A versben tényszerűen közölt élethelyzetek mindenki számára a megélt valóságot jelentik, s miután az olvasó a megidézett állapotokat átélte, benne alakul ki az az érzelmi töltés, melyet a régebbi típusú költészet a sajátos eszközeivel kifejezett. A régebbi típusú verseknél a befogadó a versben megteremtett hangulatot vette át. Csoórinál ez az érzelmi állapot a vers befogadása után az olvasóban, hallgatóban megy végbe. 692
