Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 8. szám - TANULMÁNY - Tóth Emőke: Csoóri Sándor: Cantata profana (műelemzés)
a borospohár s vállig-nőtt hajunk: földrészek gyökérzett átszőné gyomrodat, s lenne belőled szőr-kosár, . szerember, gyúlékony hazák fészke, fölpörzsölhető halott. A Cantata profana témát Bartók óta sokan feldolgozták a képzőművészetben, irodalomban. Azonban minden feldolgozás máshonnan közelíti az ősiforrást, mást emel ki belőle, más következtetésre jut. Most az a kérdés: vajon Csoóri Sándor miért nyúlt a Cantata profana vándormotívumához, milyen közös és eltérő értelmezését adta az eredetinek és Bartók művének, s melyek a mű sajátos jellemzői. Csoóri verse látszólag tárgyilagos, tényközlő. Szereplői: a fiúk, anyjuk és az öregember, vagyis az apjuk. Első olvasásra feltűnik, a versben sok a tagadás, az elutasítás. „Nem mentünk haza”, „nem is üzentünk”, „nem a mi házunk”, „ne keress bennünket, ne várj”. Mintha a fiúk számára a bizonyosság lenne a fontos, ráébreszteni a szülőket: más életet élünk, mások vagyunk. A hétköznapi tagadó mondatok ismételgetése a tagadó kifejezések felsorolása a megváltozott állapot közlésére szolgál. A vers ezen gondolati egységének lezárása: „Nem vagyunk már a te fiaid.” Azonban ezek az elutasító kifejezések is csak látszólag érzelem nélküliek. A szerkezeti felépítés már az elején feszültséget teremt. A tagadó mondatok és a leíró részek között feszülő ellentét fájdalomról és kétségbeesésről vall. Egymással szemben feszülő érzelmeket ütköztet: a fiúk nem cselekvésével szemben ott van a szülők aggódó várakozással és vágyakozással teli szorgoskodása. S a tettek azokért történtek, akik erre nem tartanak igényt. „Nem mentünk haza, fiúk. / Hiába sikálta el anyánk a késeket, / ... hiába jajdult föl a lúd.” Az érzelmeket azonban nemcsak a reménytelenséget kifejező; tartalmában is elkeserítő hiába szó hordozza. A kés és jajául az anya cselekvéséhez kapcsolódik, de a szavak önmagukban is fájdalmat érzékeltetnek. Az elutasítás vajon egyszerűen azt kívánja ábrázolni, hogy minden generáció szükségszerűen szembekerül az előtte járóval — s ez leginkább a szülő-gyermek viszonyban érzékelhető? Ez is benne van, de nemcsak ennyi. A hatvanas években más költőkben is felmerült az apa-fiú ellentét, mint például Nagy László Ég és föld című oratóriumában, ahol az alaptéma szintén kitágul, s a nemzedéki kérdés az élettfonmaváltás gondolatával kapcsolódik össze. Csoóri versének képeiből is kiderül, nem a személyes ellentét a fontos, hanem hogy ezek a fiúk nem vállalják apáik világát, életformáját. A vers képei — „átmetszett nyakkal / vére iszapjában / hiába jajdult föl a lúd”; „kisöpörf ház”; „arca szétnyomott vesszőkosár”; „kutyaól-mellű” — a paraszti életet idézik, ezzel nem vállalnak közösséget a fiúk. De miért utasítják el ezt az életformát? A jelzők, s a vers felépítése utal az okra. „ül a világvégi cigarettafüstben.” „minket szeretne látni az ablakon túli utcában, rövidlátó életében.” A kiemelt világvégi az élet eseményeitől való távolságra utad. Az eldugottság, az elmaradottság, a hétköznapok kicsiségébe süllyedés hordozója a kép. Ezek az emberek csak saját gondjaik, fájdalmaik átérzéséig jutnák el, közvetlen környezetüket érzékelik csak. Ezért mondja a költő: rövidlátó élet. A széleken, a peremvidéken élésnek van egy másik lehetősége, mint ahogy Király István Ady elemzésében rámutat, s erre József Attila A város -peremén című verse a bizonyíték. A társadalmi elmaradottság, a kívülirekedtség őrizheti egy régi életmód emberiességét, rálátást jelenthet éppen a kívülállás miatt a civilizáció ellentmondásaira. Feltételezem, ezért van akkora jelentősége a feltörekvő országok irodalmának, 6fi7
