Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 8. szám - TANULMÁNY - Tóth Emőke: Csoóri Sándor: Cantata profana (műelemzés)
TÓTH EMŐKE Csoóri Sándor: Cantata profana Bartók. Béla emlékére Nem mentünk haza ma sem, nem mentünk haza, fiúk. Hiába sikálta el anyánk a késeket, hiába mosta le a görcsös asztalt. Átmetszett nyakkal, vére iszapjában hiába jajdult föl a lúd. Nem is üzentünk, nem is írtunk — mintha árvíz sodorta volna el kezünket. Húsvét nem húsvét többé, a kisöpört ház nem a mi házunk. * Ki az az öregember ott? Ül a fehér fal lidérce előtt, ül a világvégi cigarettafüstben. Arca szétnyomott vesszőkosár. Talán minket vár, minket keres, minket szeretne látni, az ablakon túli utcában, rövidlátó életében. Ne keress bennünket, ne várj, te, dohány szagú öregember, te, kutyaól-méllű szegény. Nem vagyunk már a te fiaid. Ha ajtó nyílik, mintha kések. S ha szólunk, félrebeszélünk, mint a hcumistanúk. Kádrontanánk csak, mint a légnyomás, rázkódnánk melletted, mint a viüanytelep. Szélhasadna a tányér, 686
