Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 8. szám - Szilágyi Ákos: A fölöspéldány szomorúsága (esszé)
SZILÁGYI ÁKOS A fölöspéldány szomorúsága Egyébként az újaknak jogukban áll utálni az ősöket: otthon vagyunk és ráérünk. (A. Rimbaud) A sajtóhiba nagy művész, a gondolatkiihagyás bámulatibaejtő elme, a véletlen imádnivaló kerítőnő. Ha ő nincsen, ki tudja, hol vagyunk ma mi? Hisz amikor •végzetes módon a Fölöspéldány Központba vetette két barátunkat, talán távolabbi céljai is voltak ezzel, talán csak egy néven törte a fejét, amellyel akkor még gyanútlan gyülekezetünket kívánta megjelölni. Imádnivaló kerítőnőnk világosított fel minket a bürdkácia képtelen költészetében rejlő szépségekről, a képzettársításaiban rejlő mélyebb értelemről. Mártírjaink tehát osak azért kerültek oda, hogy végül mi is összekerülhessünk, s választott nevünk fokozatosan egymáshoz csirizeljen bennünket. Munkájuk rejtett értelme, passiójuk csodálatos üzenete osak innen nézve, csak most kezd megvilágosodni előttünk, hogy nevünket végleg megtaláltuk: Fölöspéldány! Hiszen amikor a véletlen kiragadta a bürokrácia e fantasztikus képzettársítását eredeti kontextusából, új és egyre mélyebb jelentéssel kezdett telítődni, önkényes szótársításból kötelező érvényű metaforává, felfoghatatlan emblémából tagolható ideologémává, puszta névből szellemimé alakult át. Mi, akik idáig csodálkozó és kétkedő tanúi voltunk e folyamatnak, ideje, hogy értelmezői és alakítói legyünk. Mit mond nejünk a „fölöspéldány” kifejezés és mit mondhatunk vele mi, akik fölöspéldányként pillantjuk meg életünket egy rendkívül elfoglalt világban? A századforduló, amely a hűhó kedvéért ezúttal az ezredforduló maszkjában lép a történelem nyomorúságos és felemelő kis színpadára, egyre közelebb dugja hozzánk kedvetlen pofáját. Sikerül-e méltó búcsút rendeznünk számára? Sikerül-e kirúgni lábunk alól az idő odakészített zsámolyát, hogy vagy megmeredjünk a gondosan nyakunkra illesztett kötélén, vagy végleg elrugaszkodjunk századunk mocskából az idő túlsó partjára? Az „előtörténet”, amelyről nem tudjuk, hol, mikor, milyen körülmények által és főleg: miért fordul majd át történelemibe, s amely ma inkább végtörté- netnek, végkifejletnek látszik, (nem, nem először a történelem folyamán, de soha még így!) fölöspéldányként vetette ki magából az embert és a művészetet. A modern művészet története — a fölöslegesség tudatosulásának története. A modem individuum története — fölöspéldánnyá válásának története. * * A Fölöspéldány irodalmi csoport megalakulásáról az Elet és Irodalom 1979. június 9-i számában Kőbányai János adott először hírt. A csoport tagjai rajta kívül Bernáth(y) Sándor, El Kazov- szkij, Győré Balázs, Kemenczky Judit, Szkárosi Endre, Szilágyi Ákos, Temesi Ferenc. Szilágyi Ákos itt közölt, morális hevülettől fűtött esszéjét a fiatal írónemzedék egy részének közérzetéről, helyét kereső nyugtalanságáról, jövőváró elkötelezettségéről valló, doikumentumértékű megnyilatkozásként fogadjuk, s egyfajta kapcsolódásnak tekintjük Zalán Tibornak Arctalan nemzedék c. Írásában felvetett gondolataihoz is. — Szerkesztőség 663