Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 8. szám - Kunszabó Ferenc: Széchenyi István eszmerendszere V. "Hitel"

és kölcsönös kontrollja — de felül kell vizsgálnunk a többi részt, azaz a paragrafusok mintegy háromnegyedét. Mert nézzük meg azokat a népeket, kik évszázadok óta nem változtattak törvényeiken: kínaiak, perzsák, arabok. S nézzük meg azokat, akik változtattak : angolok, jenkik. Sőt ez utóbbiaknál nem egy cikkelynek az a záradéka, hogy idő jártával, ha a körülmények és a felvételek átalakulnak, azokon változtam kell!

2. A politikai ellenvetések érdekességei hogy azokat éppen a gyakorlat cáfolja meg. Itt van például a családok megőrzése, melyeket a régi törvények erejével vélnek elérni sokan. Pedig ha egy birtokos jól gazdálkodik, azt nem kell megvédeni; ám ha rosszul, mert gondatlan, felelőtlen (hiszen tudja, hogy a végén úgyis kimentik), akkor minek védjük meg? „A közjóra nézve illy famíliák conservatiója szükséges-e, hasz- nos-e?” Ha azt mondjuk, hogy igen, akkor azt is állíthatnánk, hogy „iskolában rossz deákok, falun pedig korhely gazdák várhatnának becsület- vagy haszonibeli megkülönböztetést.”

A hitel lábraállításáért vívó érvek.

— A kemény büntetések fékezhetik a kilengéseket, „de csak józan törvények, s nem bot, nem hóhér képes bírni halkan egy egész nemzetet nemesb erkölcsiségre.” S nem a szép okoskodások tartják az állampolgárt az emberiség útján, hanem ha kiterjesztjük anyagi s szellemi lehetőségeit. — Ha egy falu leég, az emberek egy darabig jobban vigyáznak pipára, gyertyára, kenderre. Ez negatív eredmény, s időleges. A pozitív és végleges: ha módjukban áll házaikat kőből, téglából felépíteni, s cseréppel fedni.

— Ha a birtokos famíliákat nem védené a törvény, akkor „az örökösödést egészen más módon kellene eszközleni; — nem herezegi palást vagy grófi köpönyeg alá, vagy régi név, avagy pénzes láda (...) mögé bujás, hanem igazi becsület, egyenesség, takarékosság s halhatatlan tettek által”.

— Sok birtokos egész életében nincs tisztában vagyoni állapotával, jószágainak jövedelmezőségével; talán be sem járta birtokait, legfeljebb ha vadászó útja arra vitt. De ha helyes törvény kényszerítene az okszerűségre, akkor először is a szülők a gyerekeket jó gazdálkodásra, s nem a kamatfizetés kijátszására nevelnék, másodszor pedig ennek nyomán néhány nemzedéken belül kiderülne, hogy melyik család tud önerejéből fönnmaradni, melyik nem.

— „Azon okíbul, hogy Zápolya vagy Dózsa ideire (...) szoros pénzbeli törvények nem illettek [mi már tudjuk, hogy nemcsak illettek, hanem voltak is ilyen törvények — a szerző], még nem az föly, hogy azok mai időkre se valók. (...) Sok azért irtózik minden változásiul, mert azt gondolja; ma meglehetősen vagyunk, s holnap tán rosz- szabbul lehetnénk. Illy aggódás helyes és hasznos, ha megfontolás és minden oldalú vizsgálat szánmazatja; helytelen ellenben s minden javítás gátija, ha legkisebb felvilágosítás előtt is féktevést vagy elvetést szül.”

— A behozandó váltótörvénynek visszaható ereje nem lenne. Csak a törvény életbelépése utáni bitelüzletekre vonatkozna.

— „Minden országiás phitasophiája a 'legnagyobb rész boldogítása, s azt csak illy férfias eszközlések által nyerhetni meg.” Ha a hitelélet lébraáill: „Elenyészik azon veszedelmes balvélemény s helytelen puhaszivüség, hogy gyáva s tudatlannak pártját kell fogni; mert ez által csak egyes nyer, midőn a község annál sajnosabiban veszt”.

A fejezet végén aztán a jó hiteltörvóny milyenségét, eszközeit, következményeit taglalja. Közben azonban módot talál arra, hogy még egy sarkalatos tévhiedelmet kikezdjen, s új, igazi szabályt alkosson helyébe: hogy most a magyar birtokost nem lehet végrehajtani, az számára nem szabadság, hanem rabság. Mert hitelt sem kap. Ä váltótörvényen alapuló önkötelezés viszont „szabadsággal jár, s ha nem volna szabad önmagát megkötni, akkor lenne igazán vége a szabadságnak, melly csak akkor tűnik el, mikor idegen kéz köti meg”. S végül nyomatékosan hangoztatja, hogy nem keli a régi épületet sem lerombolni egészen; éljen benne s vele, aki akar, de ne akadályozza azt, aki új, kényelmesebb lakásba szeretne költözni.

E „természetes befejezés” után jön a Berekesztés: „S tagadhatni-e, hogy hazaszeretetünk sokszor csak puszta szó, és szép gerjedelem marad, mellyet a szél hord el; s nem mivel tisztátlan, vagy szineskedő kebelből fakad, hanem mivel pénzünk nincs.”

657