Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 1. szám - Csurka István: Az adáspótló együttes (tévéjáték)

clausus. Világos. (Feláll, visszaadja a helyét a Bemondónőnek.) DEKOLTÁLT: Szófiában összeült a le­nini tüfcrözési elmélettel foglalkozó vi­lágkonferencia. Magyar részről... (Ek­kor azonban a Frakkos közbeint, mire a Bemondónő abbahagyja) ... következ­zék a dokumentumjáték. Feláll, és elviszi a széket s az asztalát, hogy jobban láthassák Néhayék a to­vábbiakban az ágyon és az ágy körül folyó játékot. Ezalatt a társulat tulaj­donképpen mindent helyrerakott a szo­bában, mindössze annyi a változás, hogy Néhayék most a tévékészülék helyén ül­nek. Nekik már nincs erejük tiltakozás­ra. Csodálkoznak, ámuldoznak, és tu­lajdonképpen élvezik is egy kicsit már a dolgot. 9. A Cintányéros gongnak használva meg­üti a cintányért. A Zsakettes fiatalem­ber ekkor elkezdi a játékot. Pontosan leutánozza Néhay minden mozdulatát. A Zsakettes-Néhay papucsban és pizsa­mában totyog az ágya körül. Bekapcsol­ja a tévét, azaz megcsavarintja Néhay fülét, mivel az pontosan ott ül, ahol ed­dig a tévékészülék volt. Mosolyog a sa­ját ötletén, és a társulat is „veszi”. Az­zal a kellemes érzéssel fekszik le, ami­vel mindig, hogy majd ágyból nézi a műsort... (Ha tudja, azt is eljátszhat- ja, hogy idővel a felesége is mellébújik, és minden rendben lesz...) Csakhogy most nincs adás. Persze, hétfő van. Hát akkor az újság is megteszi. Meg a rá­dió. Elzárja a tévét. Lefekszik, bekap­csolja a rádiót, és kezébe veszi az új­ságot. Néhay nem azonnal érti meg, amit lát, de amikor megérti, megrémül, és még jobban odabújik az asszonyhoz. Néhayné, aki a dolognak ezt a részét még nem élte át, csak halványan gya­nakszik, noha a férje szokásait és moz- latait fölismeri. Megy tovább folyama­tosan a jelenet. A rádióban egy novel­lát olvasnak fel. A Zsakettes-Néhay az újságot olvasva az ágyban, de figyelme némileg megoszlik a rádió és az újság között. Végül leteszi az újságot. A „Hang a rádióban” ugyanaz a hang, mint kezdetkor, csak most a Frakkos itt mondja a szöveget, élőben. Néhay felis­meri a két hang azonosságát, és ez né­mi vigaszt nyújt neki, és némi világot gyújt az agyában, rá is mosolyog a Frak- kosra, de az mereven elutasítja ezt a közeledést. FRAKKOS MINT HANG A RÁDIÓ­BAN : ... nem foglalkoztatták nagy kér­dések, az esti lap hírsziirupját iszogatta álmosodé félfigyelemmel. Nem gondolt rá, de egész testével, az idegedbe szá­radt ismétlődések teljes bizonyosságával tudta, ihogy ez a napja is befejeződött. Jobb oldalában érzett még valami hiány­érzetszerű bizsergést, mely azt jelentet­te, hogy a felesége nemsokára befejezi a konyha vacsora utáni rendberakását, és melléfekszik. Zszakettes-Néhay, aki mindezt termé­szetesen szigorúan a rádióból jövő hang­nak fogta fel és játszotta el, ennél a pontnál leteszi az újságot, előbb önkén­telenül odapillant a felesége helyére, aztán csak a rádióra figyel. Néhayék rémülten, csodálkpzva, és mégis valami borzadályos élvezettel, borzongva nézik a műsort. FRAKKOS MINT HANG A RÁDIÓ­BAN: Otthona megrendítheteti énül állt, hallgatott és szaglott körülötte, mint a tenger, melynek mélyére ő most lefe­küdt, és reggelig ki sem búvik belőle. Betakarózott az életével, hogy majd a napsugár intésére újra szembeszálljon vele. Zsakettes-Néhay bosszúsan elzárja a rá­diót. A Frakkos elhallgat. Zsakettes-Né­hay ismét előveszi az újságot, de egy pillanat alatt attól is elmegy a kedve. Körülnéz a lakásban, beleszagol a le­vegőbe. Maga elé mered. Kintről csen­getés. Zsakettes-Néhay felneszel. Kint­ről lépések, ajtónyitás. A Néhay-házas- pár öszenéz. Nem értik, ki járkál kint a konyhában és az előszobában. A Frak­kos összenéz a lódenkabátossal, hogy jól megy az előadás. Zsakettes-Néhay fülel, de nem hallatszik semmi más, csak kis­vártatva ajtócsukódás kintről. Aztán bejön a felesége, a Matrózblúzos-Néhay- né, és nekitámaszkodik az ajtófélfának. Zsakettes-Néhay ránéz, jobb tenyerét az ég felé fordítja. 56

Next

/
Oldalképek
Tartalom