Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 8. szám - Simonffy András: Kompország katonái VIII. A repülés (történelmi kollázsregény)
arra számítva, hogy a Vörös Hadsereg szintén politikai megfontolások alapján, nem fogja halogatni Budapest megtámadását. A Kiss János-féle vonal pedig éppen katonai megfontolások alapján tartotta valószínűnek, hogy az oroszok részéről hosszabb hadműveleti szünet kezdődik. Erről, persze, akkor még nekem nem lehetett tudomásom. De éppen arra gondolva rajzoltattam s vittem át ezeket a térképeket, hogy bizonyítsam: Budapest politikai okokból történő gyors elfoglalása az adott pillanatban katonailag még lehetséges. Akkor nem értettem sem Slemirn tábornok közömbösségét a térképek láttán, sem másnap Maii- novszkij marsall néma fejlbólogatásait akkor, amikor a kibontakozó katonai ellenállási mozgalomról, s annak stabil politikai hátteréről beszéltem neki. Nem tudhattam arról, hogy ez a beszélgetés közte és Száiin között már két héttel azelőtt lefolyt... S akkor érkezik hozzá egy magyar vezérkari tiszt, aki — anélkül, hogy tudna róla — lényegében azt bizonygatja, hogy abban a vitában Sztálinnak volt igaza .. . Hogy akkor még menetből be lehetett volna gurulni a fővárosba, s legalább a pesti oldalt elfoglalni. Mindezt inkább csak az érdekesség kedvéért érdemes megemlíteni, hiszen egy támadás időpontját és kibontakozásának mikéntjét számos más tényező is meghatározza. Az én térképem és felvilágosításaim tehát csakis akkor lehettek volna Malinovszkij, illetve Slemin számára értékesek, ha hadműveleti terveik iránya és időpontja véletlenül éppen egybeesik a mi budapesti elképzeléseinkkel és — nem utolsó sorban — átmenetelem időpontjával. Hozzá kell tennem, hogy éppen át repülésem idején állt Bajasy-Zsildnszky Endre egyértelműen a mozgalom élére, s hívta Kőszegről a katonai ellenállás élére Kiss János altábornagyot, aki aztán egy kézbe fogta az addig különféle pártokhoz laza szálakkal kapcsolódó, de miég nem egységesen megszervezett német-, illetve nácizmus ellenes száftdékokat. Tildytől kapott megbízatásom tehát elsősorban politikai jellegű volt, s a delegáció vezetését csak azért bízta rám, mert mint katona, háborús körülmények között nyilvánvalóan zökkenőmen- tesebben tudtam volna biztosítani a csoport Moszkváig vezető útját, másrészt jelenlétem eleven bizonyítéka volt a szerveződő katonai ellenállási mozgalomnak, harmadrészt pedig — érthetően — egy politikus vezetővé történő kiemelésével nem akarta megbontani az aláíró három nagy párt kialakult egységét. Tildy feltehető tojástáncáról pedig majd a későbbiekben beszélek neked. * Anyám meséli: Arról, hogy a háttérben mi folyik, nem sokat tudtam. Én veletek nagyszüleiteknél, a szüleimnél laktam azokban a hónapokban, Sopronban. Nagyapádnak ott volt az erdészettől kapott, háromszobás szolgálati lakása, az Esterházy (ma Wesselényi) utcában. Apád frontszolgálatban Mára marosszigeten. Aztán, amikor október közepén őket felrendelték Budapestre, értesített, hogy sürgősen menjünk mi is. (Talán úgy gondolta, hogy a nagy fordulatnál, a németekkel való szakítás pillanatában ott legyek vele, mellette.) Veled jöttem, a Ilering-lakásban, keresztanyádéknál laktunk. Ez talán csak azért érdekes, mert így és itt láthattam azt, hogy apád megérkezett, egyenruhában, de rögtön át- ölötzött, felvette nagybátyád, Hering Palo civil ruháját, elment, és újra visszajött néhány óra múlva... Nekem, persze, egy szót sem szólt arról, hogy mi történik a háttérben. No, olyankor járt ő a Magyar Fronthoz. Teljes illegalitásban, magánlakásokban találkozgattak. Keresztanyádhoz éppen csak átöltözni járt, este is csak felkapta az egyenruháját, s már ment is fel, a sashegyi Sion-zárdába, 620
