Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 8. szám - Simonffy András: Kompország katonái VIII. A repülés (történelmi kollázsregény)
A 2. Ukrán Front parancsnoka: — Ha ön most öt napot ad nekem, úgy a következő napokiban, legfeljebb öt nap múlva, elfoglalom Budapestet. De ha nyomban támadásba megyek át, a 46. hadsereg — minthogy erői nem elégségesek — nem képes gyorsan kifejleszteni a csapást, elkerülhetetlenül hosszabb harcokba fog keveredni a magyar fővároshoz vezető utakon. Vagyis képtelen lesz menetből elfoglalni Budapestet. A legfelsőbb parancsnok: — Ön feleslegesen makacskodik. Nem érti meg a Budapest irányába haladéktalanul mérendő csapás politikai szüks égességét. A 2. Ukrán Front parancsnoka: — Megértem Budapest elfoglalásának teljes politikai fontosságát, és ezért kérek öt napot... A legfelsőbb parancsnok: — Határozottan megparancsolom önnek: holnap indítson támadást Budapest ellen! — A parancsot végre kell hajtani akkor is, ha azzal nem értünk egyet. Malinovszkij marsall az akkor Szolnok—Kiskunfélegyháza—Baja vonalában álló 46 hadseregét október 29-én délután megindítja Budapest ellen. A hadsereggel szemben álló 3. magyar hadsereg gyenge harcértékű hadosztályai gyorsan felmorzsolódnak, s november másodikára a szovjet ékek már Pest alatt, Eeser— Vecsós—Dunaharaszti vonalában állnak. Akkor Pesten városszerte beszélték, hogy néhány szovjet harckocsi Soroksár főteréig is beszaladt, onnan fordultak vissza, miután mintegy beköszöntek a fővárosba. Mondják, hogy a soroksári postáskisasszony, aki az ablakán kinézve meglátta az első orosz harckocsit, ijedtében feltelefonált a Várba: „Szűzanyám! Itt vannak az oroszok!” Ott voltak, de vissza is fordultak, mert Malinovszkij marsall veszélyeztetve látta a 46. hadsereg szabadon maradt jobbszámyát, s a budapesti irány helyett fő csapását Budapest elmellőzésével északi irányba vitte tovább. A Malinovszkij és Sztálin között október 28-án lefolyt beszélgetésből a politikai és katonai vezetés közötti örök ellentmondás csendül ki. A politikai vezetés siettet, mert a gydfs sikertől — helyesen — nagy politikai eredményeket vár. A katonai vezetés az ő szemében másodlagos politikai célok kedvéért nem szívesen kockáztatja a már elért és a még várható katonai sikereket, nem szívesen vállalja a felelősséget egy fáradt csapatokkal, kellő előkészítés nélkül végrehajtott támadás esetleges kudarcáért. Pedig ha ákkor a soroksári tankok nyomán bejönnek Pestre ... Akkor a Magyar Front kormánya már november elején megalakulhat Budapesten, méghozzá a baloldali politikai élvonal és a katonai ellenállási mozgalom reprezentánsaiból. (Szálasa és kormánya már javában települt át Sopronba.) De ha legalább november 14-ét követőleg bejöttek volna, miután átadtam Slemin altábornagynak, a 46. hadsereg parancsnokának annak bizonyságát, hogy Budapesten érdemleges védőseregek, kiépített védővonalnak még nincsenek. De már elkéstem. A 46. hadsereg csapatai ekkor már északi irányban előnyomulva, Jászberény táján harcoltak. Onnan már igazán nem lehetett sem kivonni azokat, sem visszakanyarítani Budapestre. Ezért nem láttam hát semmi elragadtatást Slemin arcán, amikor térképeimet átadtam! Még két elgondolkodásra késztető dolog: a Sztálin—‘Malinovszkij közötti ellentét Budapest elfoglalását illetően, de attól bizonyára teljesen függetlenül, jóllehet hasonló meggondolások alapján a katonai ellenállási mozgalmon belül is megmutatkozott: Pálfffyék politikai okokból sürgették a felkelés kirobbantását, 619
