Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 1. szám - Csurka István: Az adáspótló együttes (tévéjáték)
(Felkel, leköti a feleségéről a kötényt, átöleli és eldönti a rekamiéra.) NÉHAYNÉ (ámuldozik): Mi van veled, János? NÉHAY: Majd én megmutatom nekik! NÉHAYNÉ: Dehát csengetnek ... NÉHAY: Csak csengessenek! NÉHAYNÉ (ámuldozik férjének soha nem tapasztalt férfiasságán): János ... János... János ... Szeretkeznek, közben szüntelen csengetés. 3. Néhayné önkéntelen mozdulattal el akarja oltani az ágy melletti lámpát, de véletlenül a rádió gombját nyomja meg. A FRAKKOS HANGJA, MINT HANG A RÁDIÖBÖL: A homály, a semmit nem tudás végtelen és borzalmas eshetőségedből mint biztos part bomlott ki a másik teste, melege, s közben az otthon is biztatni kezdte őket. A meleg mélységben a másik jövendő sorsát bogoz- gaitták, mely természetesen a saját sorsuk is volt. A harmadiknak, a gyermeküknek a hiánya most nem ... Néhay elzárja a rádiót. 4. Ott feküsznek már egymás mellett. A csengetés szüntelen. Néhayné felkászálódik, rendbeteszi magát és kimegy. Néhay felkel, cigarettára gyújt, köntöst vesz magára, ital után kutat a vitrinben, talál is, iszik is. Közben kifelé figyel, hogy mi történik odakint. 5. Néhayné kisvártatva bejön, és ugyanúgy megáll az ajtóban, mint az előbb. Néhay ugyanúgy a jobb tenyere égnek fordításával kérdezi, hogy mi van. NÉHAYNÉ (megrendültén és csodálkozva): Az Adáspótló Együttes... NÉHAY: Micsoda? NÉHAYNÉ: Berakodnák... a kellékeiket ... NÉHAY: Nem értem... ez nem ugyanaz, aki az imént csöngetett? NÉHAYNÉ: Az is köztük van ... Sokan vannak ... Nézz ki a lépcsőhózba ... sűrű köd van ... NÉHAY: Hol? (Kinéz az ablakon az utcára.) NÉHAYNÉ: Nem ott, a lépcsőházban. NÉHAY: A lépcsőházban ... Akkor az füst, szívem ... Ég a ház... NÉHAYNÉ: A lift fel-le cikázik, mint a jojó. NÉHAY: A mi liftünk? NÉHAYNÉ: A kellékeket hordják föl... Az egyiken fehér zsakett van ... NÉHAY: Zsakett? Te még tudod, mi az a zsakett? NÉHAYNÉ: Jó, lehet, hogy frakk... és ... nem, ez lehetetlen ... NÉHAY: Micsoda? NÉHAYNÉ: Jancsi... közitük van... hátul... cipekedik... de nem ismert meg... úgy tett, mintha semmi közünk nem volna egymáshoz, mintha nem is ismerné itt a járást... NÉHAY: Milyen együttes ez? NÉHAYNÉ: Adáspótló... az mondta, aki először csöngetett... NÉHAY: Tehát a tévéből jöttek... ezt el tudom képzelni... csak a tévések tudnak ilyen szemtelenül csöngetni ... az ember frászt 'kap ... mert ezek ... mit éltek át ezek? Semmit! De az én szivembe belenyilall a csöngetés. Na, viszont ha Jancsi fiam bekerült a tévébe... mi a beosztása szerinted? NÉHAYNÉ: Rakodik. NÉHAY: Majd viszi többre is ... Mindenesetre, ha ő nem akarja, hogy felismerjük, akkor nem ismerjük fel... Nézd, ő tudja, mi felel meg a karrierje szempontjából... Látod, mondtam én neked, hogy nem disszidált, nem olyan ő. talpraesett gyerek, aki megtalálja az érvényesülés útját idehaza is ... Milyen együttes? NÉHAYNÉ: Adáspótló. NÉHAY: Egy jelentős együttes... amikor nincs adás. Akkor nem az adást pótolják, hanem az adáshiányt. Csakhát, persze, a hiány, az kényes kérdés... Ez érthető ... Országos együttes! (Kitárja az ajtót, beengedi a szobába az együttest.) 47
