Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 1. szám - Csurka István: Az adáspótló együttes (tévéjáték)
Elöl egy magas, frakkos, kopaszodó férfi jön, az asszony int a szemével Néhay- nak, hogy ő csengetett és ő a főnök, de Néhay ezt enélkül is tudja. A frakkos egy kis fehér porcelán szobrocskát tart a kezében. Ráteszi a szobrot a televízióra. Mögötte férfiak, nők jönnek be, vegyesen, valamennyien jóval fiatalabbak a frakkosnál. Az egyik lány mélyen de- koltált estélyi ruhában, a másik egy csinos kis matrózblúzos; egy bajuszos, hosszúhajú fiúnak cintányér a kezében, egy másikon zsakett, egy harmadik zöld lódenkabátja alól papi reverenda csüng ki, s a lábán kalucsni van. Ezek azonban csupán azok, akik a frakkos nyomán bejönnek a szobába. Már velük is megtelik a helyiség. A többiek kint maradnak az előszobában. Érezhetően tele van velük az előszoba. Néhay először a fiát keresi a szobabeliek között, majd amikor ott nem találja, az odakintiek között, természetesen csak óvatosan, nehogy észrevegyék. Utolsónak, szerényen, szinte csak osonva és beszorulva, az eddigiekhez képest egy jelentéktelennek látszó fiatalember nyomakodik be a szobába, ifj. Néhay János. Néhay és Néhayné egymásr anéznek. Mind a ketten a másiktól várják a megerősítést, hogy a fiatalember az ő fiúk. Odakint az előszobában valaki megpendít egy gitárt, idebent a cintányéros ösz- szeüti a cintányért, és rázendítenek egy népi hangütésű, de mégis modern ritmusú dalra, összefogózva dúdolnak: „Téeszelnök ha felül a lovára, Kiüget a kukorica táblára ...” stb. Amikor vége a dalnak: FRAKKOS (kezetnyújt Néhaynak): Szabad ne játszani? NÉHAY (kényszeredetten elfogadja a kéznyújtást): Értem a kérdésit... A kérdés feltevésének van bizonyos létjogosultsága ... Talán előbb azonban tisztáznunk kellene egyet-mást. Honnan vannak az elvtársak? Én Néhay vagyok. Néhay János. A feleségem. FRAKKOS: Underground együttes vagyunk, a nevünk nem sokat mond önöknek. Adáspótló. Én „A per egy” vagyok. LÓDENKABÁTOS: Apertizenhét... 6. FRAKKOS: Bemondónk ... fontos személy ... CINTÁNYÉROS: Apemyolc ... FRAKKOS: Hagyjátok, gyerekek, úgysem mond neki sokat... NÉHAY (kezetnyújt a fiának vélhető fiatalembernek): Néhay János ... Idősb ... FRAKKOS (közbevág): Ö pedig ifjabb ... aperegynegyvenkettő ... egészen új ember az együttesben, azért van ilyen magas index száma... (újra megkérdezi, most már emeltebb hangon) Szabad-e játszani? NÉHAY: Érdekes kérdés ... érdekes kérdés ... mint mondottam ... FRAKKOS (patetikusra vált; közbevág): Embertársam! Ne mondj ki ilyen keserű ítéletet nyomorult száddal. Ember vagy, tudnod kell játszani ... NÉHAY: Játszani ? Természetesen ... Játszani... attól függ, hogyan ... NÉHAYNÉ: Vigyázz, hova teszed le a garast, Jánosom ... NÉHAY: Tervosztályvezető helyettes vagyok. LÖDENK ABÁTOS (úgy kérdezi, hogy nem lehet pontosan tudni, kitől, Néhay- tól vagy a fiától): Hány éves? NÉHAY: Jövőre védett korban leszek... nem tudom, tisztában vannak-e az idevágó rendelkezésekkel.. . MATRÓZBLÜZOS (az öltözékéhez képest nagyon kegyetlen és ridegnek tűnő hangon és stílusban szólal meg): Körülbelül harmincöt éve nem játszott. Az okság kegyetlen törvénye befűzte a robot láncába. (Odamegy Néhayhoz, és felpöcköli az orrát.) Nem ismered az önfeledt céltalanság örömét? DEKOLTÁLT: Ha méltatlan a játékra, adjuk le neki a szabványműsort, és menjünk. FRAKKOS (intőleg felemeli a mutatóujját, és a társulathoz szól, de szavai Néhayék számára is súlyos figyelmeztetéseket és komoly információkat tartalmaznak): Ne mérjünk két mércével! Nem eshetünk bele mi is underground együttes létünkre a hatalmon lévők hibájába, hogy két mércével mérünk. InDEKOLTÁLT: Apeikettő ... 48
