Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 7. szám - Szikszai Károly: Beszélgetés Csaplár Vilmossal (interjú)
föltenni. Egyre több föl nem tett kérdés egyre több föl nem tehető kérdést szül a működés rovására. Amíg a társadalmi termékek viszonylag nagy mennyiségét lehet elosztani, az emberek sok elégedetlenséget le tudnak vezetni, számtalan helyzetben azt mondják, akármit beszélnek, csinálnak, az a fontos, hogy jól élünk. De ha ez megszűnik, akkor mi van? Ha még azt sem lehet mondani, hogy az idén azért mégiscsak valamivel jobb, mint tavaly volt. Rengeteg energia nyerhető és veszíthető. Itt is fölmerül a gazdaságosság, hatékonyság, célszerűség, a veszélyes nagyságú deficit szempontja. Az itt nyert energiák nélkül a gazdasági élet alkalmazkodása sem valósulhat meg. Ez aztán egyre komolyabb föl nem tehető kérdéseket szül. De vajon megtörténhet-e most, a kedvezőtlenebb helyzetben ez az átalakulás, ha a kedvezőbb időszakban nem történt meg, legalábbis nem megfelelően? A kérdésre válaszként azt gondolom, hogy a gazdasági életben is a kedvezőtlen helyzet vált hajtóerővé. Jelenleg min dolgozol? A Weöres Sándor Psyché című műve nyomán készülő kétrészes film dialógusain, a hamarosan kezdődő utószinkron miatt ez most a legégetőbb, határidős föladat. Ez azt jelenti, hogy fölcsaptál filmírónak? Nem hiszem, hogy azt jelenti. Túlságosan lekötnek már a magam írói tervei. Inkább csak egy egyedi vállalkozás volt. Ez a mostani szövegírás egy hosszú, többéves munka számomra utolsó fázisa. Valamikor 1976 tavaszán a tervezett film rendezőjéhez menet egy didergő, nyivákoló, szürke macskakölyköt találtam egy kapualjban, azt fölvittem hozzá, elkereszteltük Psychének. Innen számítjuk az együttműködést Bódy Gáborral. Ezt a látogatást természetesen több beszélgetés előzte meg. El kellett dönteniem, hogy vállalkozom-e a Psyché alapján megírandó forgatókönyv elkészítésére. Bennem akkoriban kezdtek derengeni bizonyos epikus koncepciók, túl voltam már egy-két ilyen fölfogású íráson. Weöres művében találtam valamit; az emberi sorsoknak egyfajta epikus szemléletét és a szinte tapinthatóan konkrétnak és az elvontságnak olyan új közléseket adó egymásra játszását, ami egyrészt elég közel állt emberképemhez, szemléletemhez, másrészt eléggé izgatott, mint megközelítendő titok, ahhoz, hogy kapcsolódni tudjak hozzá. Most már csak az volt a kérdés, hogyan lehet a versekből, a majdnem két évszázadnyi időt egymásra tekintő korszakokká fogalmazó kommentárokból, visszaemlékezésekből fölépülő formát filmtörténetté alakítani. Így született meg bennem egy fantasztikus-realista história alapeszméje, mely teljesen valóságos, nem terheli semmilyen parabolisztikus elem, csak egy mozzanatban fantasztikus: a korszakok mind beleférnek hőseink életébe. A forgatókönyvet aztán együtt írtuk meg Gáborral, aki íróként is nagyon inspiráló volt, és közben derült ki, hogy mire is vállalkoztunk, de a mi szempontunkból az alapötlet kiállta a próbát. Remélem, a film tetszeni fog a közönségnek. Kettőtöket emlegeted. Es Dobai Péter? Valóban, az Életünkből, a pár hónappal ezelőtt vele készített interjúdból (mivel létezett egy eredeti mű) szinte úgy tűnik, hogy ő volt ennek a forgatókönyvnek 555
