Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 1. szám - Páskándi Géza: Másnap, vagy az alibi (színjáték)

zaljáték stb.); b) természetes kísérő cselekvések (például a cigarettára gyújtás, kávé- ivás stb., ezek a leginkább naturálisak, ilyenből nagyon kevés kell!); c) ellenpontozásos kísérő cselekvések (miközben Erzsébet kiadja a Mángor útját, kéjesen simogatja önmagát stb.).

Ösztönös, félösztönös cselekvéseken ilyeneket értünk: Brigitta a telefonozás kezdetén kosztüm-kabátban ül, aztán ahogyan oldódik a helyzet, leveti, sőt a szvetterét is. Vagy: Margit majdnem meztelenül, esetleg éppen meztelenül fekszik az ágyon, s a kagylót mellére szorítja. Vagy: Cumi áttekeri a derekán s a lába között a huzalt. A pincér, amikor tepertőspogácsárol beszél, orrát piszkálja. Hutai nem egyszer előveszi a szerződést, gyönyörködve nézi. Pali, amikor már megnyugodott, felkarjával öleli Brigittát, s vetkeztetni kezdi. Vigyázni kell azonban (!): e játékok nem öncélúak! Mindebből Mángor magányának kell jobban kiderülnie. A részvéttelen részvétnek, a maga törtvényei szerint haladó, önköldökét néző segíteni-vágyásnak (ti. a partnerek részéről).

És még egy: távol álljon a játéktól bármi olcsó erotika vagy naturalizmus. Ha ez nem sikerül — inkább minden ilyen gesztusról le kell mondani, s a hajszálfinom jelzések szintjén kell maradni. A nézőnek nem szabad Mángort mindvégig sajnálnia. Sőt: önsajnálata is visszatetsző legyen. Gyengesége is. A végén viszont a becsülés szikrája mégis kipattan belőlünk.

Két dolognak a leghatározottabban ki kell derülnie az előadásból: 1. Hutai minden ellenére is igazi barát. 2. A munkán kívül semmi sincs, ami valóban megmenthetné az embert. Amikor Mángor „alibit” kiált, ezt kell éreznünk: a munka, a mű a létezés alibije! Hiszen amikor az ember dolgozik, egy kicsit „máshol van”. A teremtés világában: itt nem „magéhoz vesz dolgokat”, hanem önmagát kisugározza az anyag rokoni világéba. Az ember mindig inkább „mástfogyasztó” szeretne lenni, csak az alkotásban „önfogyasztó”.

Budapest, 1978. november—december

Ui.: Az utószó szövegéből — a rendező vagy a színész tetszése szerint — bizonyos mondatok, kifejezések beiktathatok az előadásba is.

43