Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 1. szám - Páskándi Géza: Másnap, vagy az alibi (színjáték)

lídebb” lelki megbetegedéseikhez, mint a rosszindulatú daganat a jóindulatúhoz. Éppolyan szövődményes, átterjedő-sugárzó, alattomos. A paranoia majdnem mindig együtt jár (legalábbis bizonyos fázisaiban) az agresszivitással. Ki ne látott volna még me- nekülős, félős vagy lapító, sunyi kutyát, mely akkor harap meg, mikor nem is gondolnád? „Paranoiás kutya.” Minél inkább személyes ügy ez — annál fájdalmasabb, minél inkább csoportos, társadalmi — annál veszélyesebb.

Most pedig e játékról, konkrétabban.

A főszereplő Mángor Józsefet játszó színésznek úgy kell felépítenie alakítását, hogy a nézőben végig lappangjon a gyanakvás: lehet, hogy ő volt a tettes, de még önmaga előtt is titkolni akarja. Némi krimi-szerű izgalom nem árt. Egy villanásnyira Hutai is gyanús lesz, de ez később csak elmélyíti gyanakvánunkat Mángor ellen, hisz „visszatámadása” a darab vége felé a meghajszolt állatéhoz hasonlít. Csak a legvégén derül ki tehát, hogy az egész képzelődést a „másnap” rossz közérzete, a munkátlanságból táplálkozó bűntudat okozta. A lelkifurdalás rögtönző játékai.

E darabban (nem először ugyan, de — úgy vélem — a többinél eredményesebben) kipróbáltam a szimultán-előadhatóságot. Ez röviden azt jelenti: az itt olvasott játék többféle előadási eszköz-világban, közegben is elképzelhető. Játszható először is hangjátékként. Másodszor: kamara-színpadon monodrámaként: így természetesen a telefon-replikák magnóról jönnének, s akár a főszereplő elváltoztaitott hangja lehetne a partner. Harmadszor: színpadon vagy tévében, filmen többszereplős előadásban. Ez utóbbi esetben valahol a színpad egyik megemelt helyén, felső sarki pontján lenne egy kis szoba-részlet, amelyet adott esetben a te 1 efon.csöngetéssel egyidőben mindig megvilágítunk. Üj és új díszletet látnánk, annak lakását, akivel Mángor éppen beszél. (Mángor lakása egyébként rendetlen művész- és legényszoba; két ajtó nyílik: a fürdőszobába és a folyosóra, lépcsőkre, amerre a műterembe is kell menni.)

Tévében, filmen ugyanez, részint helyszán-változásokkal (sitb.) oldható meg. És persze nem mindig a beszélő arcát mutatnák.

Amiről részletesebben szeretnék szólni: a telefanozás közbeni lehetséges játékok.

1. A telefonhuzalnak hosszúnak keli lennie, hogy változatos mozgást, játékokat engedjen. A huzallal és a kagylóval, a készülékkel rengeteg — szinte tudat alatti — játék képzelhető el. A nyakba, csuklóra, lábra stb. tekerésen át, alakzatok, számok formálásáig (pl. nyolcas-alakba fonni a a huzalt). A huzalgaibalyodás csak kiemeli azt a zűrzavart, ami a főhősben van. Mángor partnereinek „huzaljátékai” jóval egyszerűbbek. A nők erotikusán is viselkedhetnek a telefon huzala iránt. A kagyló hallórészót ölük iránt helyezik: annak beszéljen Mángor. A hangszín pedig bolydítsa föl a tudat mögöttit.

2. A szobát mindennek ellenére „be kell járni”, noha a heverésnek is megvan a szerepe.

3. A szereplők beszélgetés közben folytatják, illetve elindítják félbehagyott vagy még el nem kezdett cselekvéseiket. Az élet „folyik tovább”.

4. A telefonkészüléket magukkal cipelhetik (fürdőszobába, vécére, mosdókagyló mellé, fogat moshatnak közben stb. stb.). Ám itt semmi se ismétlődjék: csupán a nem-ismétlődés. De az előfordulhat, hogy épp egyszerre vakanódznak stb.

5. E cselekvések ne naturálisak, hanem groteszkek, ellenpontozásosak legyenek. (Például: Erzsébet, nagy és nemes felháborodása közben, a mosdókagylón ülhet, vagy egyebet is csinálhat stb.) Tehát: kontrasztos megoldások.

6. A színész megengedhet magának — a helyzet szerint — efféle szóbeszúrásofcat: „várj csak”, „mondd csak”, „igen... igen” stb., ezek az éppen végzett cselekmény és a telefonszöveg egyidejűségében a szellemi kihagyásokat „tömik be”, illetve ezt igazolják: „én azért jelen vagyok, figyelek a szövegedre!” Árulkodó önigazolás, hiszen a másik nem látja, hogy ő egyébbel is foglalkozik beszéd közben.

7. Az, hogy Hutai a végén inni kezd, groteszk humorral telítődjék, ne legyen harsány. Általában a humor ne kerülje el az előadást, de természetesen afféle „másnapos humor” legyen.

Összegezésül: a telefonozás közbeni cselekvéseket — természetük szerint — háromfélére oszthatjuk: a) pótcselekvések (ezek a legösztönösebbek, tudatmögöttiek: hu42