Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 5-6. szám - Székely Ákos: Radex (szöveg)

Hatodik elégia

Afázia

Két bálvány közt ácsorgók s nem tudok választani, két bálvány között ácsorgók, szemereg az eső és nem tudom kiválasztani egyiket.

A bálványok megkövesednek a szemerkélő esőben, várakozásban, s két kő-üszök közt ácsorgók tétován a rothasztó esőben s nem tudok dönteni. Állok csak, mialatt bordáikat lucsok marja fehérre —

Ott ácsorgók két ló-csontváz között s nem tudok dönteni, esetten ácsorgók a földrothasztó esőben a csontok mellett, nem tudok dönteni két gödör közt, s a bugyborgó eső patkányfogakkal harapdálja a földet, s ácsorgók két gödör közt egy lapáttal a szemergő esőben, s nem tudom eldönteni, melyiket temessem be legelőször a föld lucskos sarával.

SZÉKELY ÁKOS

Radex

Közénk (hogy maradj) becsúsztatunk egy fehér lapot. Viszabillentjük azt a távolságot, ami a közbeeső részek függőségét (függetlenségét) őrzi; mintegy átlendülünk, hanyatt, két szomszédos sor kerítésén. Ezen a területen rendezkedünk be.

Az idő pecsétjei: az órák. Az első napok krízise. Érintetlen közelség (piros ruhád fekete bársonygombjai), amely a vonzás áldozataként egyre távolabbról keresi saját megsemmisülésének lehetőségeit. De a helycserével egyúttal talán helyre is hozunk majd valamit. Tagadás és igazolás egyszerre: a feltört pillanatok kiegészítése. Mintha valóban megtörtént volna, a túlsó oldalról apró mozdulatokkal visszaintesz (néma zenekar): hegedűk fölött, vonók erdejében az ujjak madárszárny-verdesése . ..

Mielőtt újra elszabadulna, eltüntetjük (örökös búcsú): pontosan ugyanarra a helyre leütjük még egyszer ugyanazt a betűt.

481