Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 5-6. szám - Bárdosi Németh János: Gyász Nagy Lászlóért,Cigányok messzi erdőknél (versek)
BÁRDOSI NÉMETH JÁNOS Gyász Nagy Lászlóért Gyászolj, paradicsomi világ, margarétás rét, domb, lovasok, madarak röptében zokogj, szél, keserű, szilaj, őseink füttyjele, gyászoljatok, jegenyesorok, hempergő kiscsikó a füvön, testvérünk, a helyke süvegű elment, botja nem kopog többé, kemény, akaratos ajka néma s a dal, a szikrázó, merész elröppent, mint a sebes nyíl, kiáltani már késő, csak megfogózni lehet a lehetetlen törvényében és kérlelni a haragvó Isten tűzostorát, hogy maradjon minden mozdulatlan, őrizze rét, fű, pacsirta,; szarvasok futása, . ' megbokrosodott ló, lányok, fiúk. mosolya, csak az ének méltó hozzá, az tartsa meg minden időben. Cigányok messzi erdőknél Cigányok tanyáznak az erdőn gyér füst jelzi a kordé-tanya szélét, piros szoknyák forgószelében rajkók hangossága és dong a balta teknő-csináláshoz, egy-egy lábasban tyúk fői, a tűz piros parazsa fölgyújtja emlékeimet, félelmes és vonzó viadal, varjak kárognak csendőr-szuronyok élén, a Hold zöld krátere izzik. 482
