Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 5-6. szám - Ladányi Mihály: Idegen kedvenceim - Nichita Stanescu - Nichita Stanescu: A vers, Mi az ember? Honnan származik? Miféle sors vár rá?, Hatodik elégia (versek Ladányi Mihály fordításában)
Mi az ember? Honnan származik? Miféle sors vár rá? Emberlátta falevél az ember. Emberszagolta falevél az ember. És ló az ember, amit az ember meglovagol, és őszibarack az ember, melybe az ember beleharap. Tenger .az ember, ami az ember ujja közt kipereg, és kerék az ember és kecsketej az ember, amit az ember megiszik. Az ember napfelkelte az ember fölött. Éjszakányi álom az ember és ég kék öröme, gyönyörködő emberre ráboruló. És madár röpte az emberben az ember. Szó az ember, amit kimond az ember. Az ember az értelem szava. Az ember: ember által szívesen olvasott szó. Az ember mégis: meg-nem-értett beszéd. Az ember a szó az ember kövei alatt. Az ember a szó a csillagokba temetve az ember fölött. Az ember az ember kimondatlan szava. Az ember az, akinek koporsójánál ember virraszt, az ember az, aki tanúságot tesz az emberről az ember színe előtt. Az ember nem született, tehát az ember halhatatlan, örökké lesz, mivel öröktől fogva van. Az ember a tanú a létezésben. Az ember nem volt és nem lesz soha, mert önmagáról tanúskodik a semmi is. S mégis: az ember, az ember, az ember aki nem hiszi el, aki nem hitte el, aki el nem hiszem, hogy megtanulom a halált valaha.
