Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 5-6. szám - Kunszabó Ferenc: "Homály és tévedés" - Széchenyi István eszmerendszere IV.
rrnt zsaroltatik. Midőn a jobbágyok Béesbe marhát hajtanaik, a Landgraf erőszakosan elvéteti barmaikat, ha azokat olcsóbban adják a belkereskedőknél. S végre ugyanazon tartományi gróf a kalmárokat, kik Sléziába, Cseh- és Morvaországba árukat venni utaznak, nem engedi egyenes úton hazatérni, hanem Becsbe kényszeríti, a vám miatt.” Nagyobb zsarolások estek azonban a Függenek, Henkel ék és más, cseh meg német székhelyű bankházak által. A Fuggerektől például Mátyás még csak kölcsönt kért, s inkább uzsorakamatostól fizette vissza, mint hogy beengedje őket az országba. Hanem Ulászló királyunk a fölvett pénzek fejében már átengedte nekik északi bányavárosaink bérleményét meg a vámok és harmincadok egy részét. Ám hogy működésük nem lehetett valami hasznos az országra, az is bizonyítja, hogy II. Lajos idejűén már törvényt hoznak a Fugger bankház kitiltására (lásd a Fukarokkal kapcsolatban megfogalmazott törvényeket az 1525-ös diétán). De Zápolya és I. Ferdinand megint csak beengedték őket az országba, és ettől kezdve hosszú időn keresztül a királyi jövedelmek nyomtalanul tűnnek el e bankházakban; miközben a gondatlanul kezelt bányák romlottak, a zsaroló vámok, harmincadok pedig tovább apasztották a kereskedelmet. A Habsburgok majd csak a török kor vége felé tudnak megszabadulni bérlőiktől, s veszik saját kézbe a koronajavakat. A másik, amit jeleznünk kell, a magyar elem állandó visszaszorítása a kereskedelem és ipar minden ágában. — A magyar nemes szívesen kereskedett, minden időben. A Habsburg hatalom azonban állandóan faragta ebbeli jogaikat, s adta azokat a városoknak, melyek akkor már teljesen neki voltak kiszolgáltatvai, különösen, hogy a XVI. század végén tömegesen telepítik be a németeket, cseheket. — Az 1605-ös Bocs- kai-féle országgyűlés' is figyelmet szentel ennék a jelenségnek. Megállapítják, hogy a szabad királyi városok többségében a magyar — akár nemes, pór — nemcsak hogy vezető és tisztviselő nem lehet, de házat sem vásárolhat, iparengedélyt nem kaphat, kereskedést nem űzhet. Külön említik példának az osztrákokkal és csehekkel frissen megrakott Pozsony magyargyűlöletét. S „e városok nem a honi, de a német törvényt tarják”. így süllyed tovább a gazdasági élet mindenkor jó szintjelzője, a kereskedelem, olymértékig, hogy az 16Ö0-as évek közepén Győrtől lefelé pl. már egyetlen fogadó sincs a Duna mellett. A parton kiépített vontató utak tönkrementek, a folyam elzátonyo- sodott, úgyhogy a kis török gályák is csak üggyel-bajjal tudnak közlekedni rajta. De egyéb útjaink is tönkrementek, hajózható folyóink eliszaposodtak. Ez ad módot a délosztrák tartományoknak, Stájernak és Isztriának, hogy kezébe ragadja maradék tengeri kereskedelmünket; s ha némely külföldi mégis Fiume felé tart az Adrián, azt kalózhajók kényszerítik Triesztbe. Mindaddig, míg a török az ország szívében van, lehet rá hivatkozni: miatta kell elsorvasztani a magyar kereskedelmet, miatta kell védeni az osztrák és cseh ipart, mert a létesítmények nálunk nem lennének biztonságban — és a többi. Buda felszabadítása után ez az ürügy megszűnik. Ám tudjuk, a hatalom ekkor nemhogy több jogot, több lehetőséget biztosítana az ország számára, hanem éppen ekkor támad rá fokozottan a magyarságra. Igen, mert közben mind a politikai, mind a gazdasági térkép átrendeződött Európában. A Habsburgok már elvesztették, illetve folyamatosan vesztik el nyugat-európai területeiket, és szorulnak az Alpoktól keletre. Még határozó ttabbak a gazdasági változások. A középkorban Magyarország hatalma, gazdasági és kereskedelmi fejlettsége, valamint belső közbiztonsága a Duna, a Tisza, a Maros, a Dráva vonalára húzita a világkereskedelem több fővonalát az Atlanti óceántól a Boszporuszig, Skandináviától az Adriáig. A nagy nemzetközi kereskedelem a török balkáni térfoglalásával szűnik meg, és a nyugati országok az Atlanti óceánon át keresnek utat Indiába. Megtalálják Amerikát, de később rálelnek a kincses Kelethez vezető utakra is. Iparunkat, mezőgazdaságunkat a laitin-germán ellentét következtében fellépő belső szakadás és a külső függés teszi tönkre. A későbbi folyamatnak éppen az a lényege, hogy a bécsi Habsburgok akkor jutottak az Ausztriánál többször nagyobb és erősebb Magyarország birtokába, 467
