Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 1. szám - Páskándi Géza: Másnap, vagy az alibi (színjáték)
MÁNGOR (kis szünet után): Hát akkor tőled is megkérdem: nagy hülyeségeket mondtam én az éjjel nálatok? Mert elég részeg voltam ... BRIGITTA: Részegen? Hogy részegen? Mondd csak még egyszer... MÄNGOR (szinte szájbarágós): Hogy tegnap éjjel részegen nagy hülyeségeket mondtam-e nálatok? BRIGITTA (óvatos érdeklődéssel): Az a kérdés, hány órakor? MÁNGOR: Hát... (Erőt merítve.) Ügy tizenegy tájiban. BRIGITTA (túláradóan): Ó, hát akkor te voltál! Nem mondtál semmi érthetőt, csak becsengettél, bekiabáltál valamit, én azonban az éj jeli filmet néztem, s mire kikászálódtam, te már elmentél, úgy látszik, azt hitted, nem vagyunk itthon. Szóval te voltál? De jó, hogy te voltál! MÁNGOR (pici gyanakvás): Jó? Miért? BRIGITTA: Tudod, hogy Pali minden pénteken héttől éjfélig kártyázik a Ko- vásznaiéknái. De tegnap valamelyik .partnernak hamarabb el kellett mennie, így hát Pali is hamarabb jött haza. Tizenegy körül. MÁNGOR: Értem. És mi ebben az én szerepem? BRIGITTA: Hát nem épp te mondtad, hogy nálunk jártál? MÁNGOR: Én? Igen, én! Hiszen te is mondod, hogy becsengettem, valamit kiabáltam, ácsorogtam, aztán eltűntem. BRIGITTA: Így volt! (Nagyon meggyőző.) MÁNGOR: És Pali... ő hogy... kerül a dologba? BRIGITTA: Képzeld, egy őrültséget vett a fejébe. A lift fönnragadt, valaki nyitva hagyta az ajtaját. Tehát gyalog jött föl a lépcsőn. És azt állítja, hogy fönt látta, amint az ajtónkon kilépett egy idegen férfi. Hallod? Egy idegen férfi, aki belépett a liftbe, úgy látszik, lefelé már működött, Pali szaladt utána, de már eltűnt. Vagyis te tűntél el, érted már? MÁNGOR: Értem ... tehát Pali... BRIGITTA: Igen, Pali abban a folyosói megvilágításban téged nézett idegennek. S mivel a csengőtől léptél él, azt hitte, az ajtón lépsz ki. Képzelheted, mekkora féltékenységi jelenetet rendezett! Most is azért rohant le sétálni, mert veszekedtünk. Űgyihogy mentőangyal vagy, Józsikám! Légy szíves, nyugtasd meg a barátodat. Mondd el, hogy csengettél, ácsorogtál kis ideig az ajtó előtt, s aztán a liftbe lépve eltűntél... Ha én mondanám neki, nem hinné, csak te nyugtathatod meg ... Várj, valaki jön, lehet, hogy ő. Beszélj a fejével, kérlek! (Léptek.) Pali! Mángor Jóska a telefonnál! (Közeledő léptek.) Tessék! PALI (rosszkedvűen): Halló, te vagy az, Jóska? MÁNGOR: Én hát. Beszélni akarok veled. PALI: Hallgatlak. MÁNGOR: Én az éjjel, úgy tizenegy körül, gondoltam: fölugrom hozzátok. Fel is jöttem a liften, elfelejtettem becsukni az ajtaját, kétszer-iháromszor csengettem, be is kiabáltam, de semmi. Álldogáltam egy darabig, de gondoltam, nem vagytok itthon^ hát szépen' lementem a liften ... PÁLI (közbevág): Mit beszélsz? Hogy te... az éjjel te tizenegykor itt jártál? Csengettél és aztán beléptél a liftbe? (Nagyon izgatott.) MÁNGOR: Hát persze! PALI: Akkor hát te voltál az, aki bevágtad magad a sarkon egy taxiba? MÁNGOR (kis szünet után): Én hát. (Apró csend.) PALI (túláradó örömmel): Drága barátom! Bocsáss meg, bocsáss meg! BRIGITTA (hangja távolabbról, de mint aki a telefon mellett áll): Éjjeli filmet néztem, abban is állandóan csengett a telefon és az ajtócsengő, azért nem hallottam ... PALI: Brigitta mondja, hogy éjjeli filmet nézett, s abban is mindig csengettek. Nem tudta, hogy a tied igazi csengetés. ö is bocsánatot kér! BRIGITTA (hangja ugyanúgy): Mire kinéztem a kémlelőn, Jóska már sehol sem volt, s nemsokára jöttél te ... PALI: Igen... kinézett a kémlelőn, de te már eltűntél. 0, drága barátom, igazán bocsánatot kérünk. De így van ez, 36
