Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 1. szám - Páskándi Géza: Másnap, vagy az alibi (színjáték)
Brigitta mindig ilyen hülyeségeket néz... legalább most tanul az esetből. (Kis szünet.) Te, mondd csak, levágattad a szakálladat? (Apró szünet.) MÁNGOR (picit dadogva): Mi-miért? PALI: Mert úgy tűnt nekem, ahogy felvillantál egy másodpercre. Tudod, amikor az ajtó mellől elleptél, s be a liftbe... MÄNGOR: Ö igen. Alaposan lenyírtam, majdnem tövig. BRIGITTA (hangja ugyanonnan): Meg aztán abban a megvilágításban ... PALI: Hát persze, a lépcsőházi világítás. (Kis szünet.) Az igazat megvallva, nagyon ismerősnek tűntél, azért is szaladtam utá'nad, mondom magamban, vajon nem a Jóska ez, de te már beugrottál egy taxiba... Viszont nagyon kérlek, ma délután vagy este gyere föl, de gyere! Egy-tkét üveggel rehabilitáljuk a dolgokat. Kérlek, feltétlenül! MÁNGOR: Jó, persze... Hát akkor... PALI: Várj csak... te mintha neheztelnél, de rám ne haragudj, Brigitta a hibás, a hülye filmjeivel. Én kártyázni voltam, de hamarabb jöttem ... Hiszen te is tudod, hogy minden pénteken kártyázni járok a Kovásznaiékhoz ... (Kis szünet.) Hát ez hogy nem jutott eszedbe? (Apró csend.) MÁNGOR: Hogy? Hogy? Kicsit leszoptam magam, s ilyenkor a hétfőt is szerdának nézem... PALI (felszabadultan kacag): Drága öreg fiú! Feltétlenül algyere! Szia! Brigitta meleg puszit küld! MÁNGOR: Sziasztok! (Leteszi a kagylót.) Meleg puszit küld. Brigitta. Meg is érdemiem. Kapóra jöttem neki. Boldog házasság, egyetértés, nyugalom ... Legyetek boldogok! Mentőövet dobtam, de nekem — ki dob mentőövet? Velem mi lesz? Mi lesz (suttogva) az alibimmel ? Ök csak öt-tíz perc alibit tudnak igazolni ... (Hangja egyre rekedtebb lesz.) És h'a majd azt mondom mindenkinek: odadobom koncul az időmet, ahová akarom! Rágódjatok az időm koncán! (Csend.) A számítás ... a számítás... nem jön ki... Az összeg ... Elvesztem. El. Besüppedtem ... (Csend.) A Gyurka logikája, haha, a Gyurka logikája, hahahaha! Mint a penge. De milyen penge? És miért? Minek? De Gyurka akkor is végigviszi a gondolatmenetet, ha játszik ... játékból is ... végig ... Az összefüggéseket, mindent... A jövő az övé. Ravasz fiú ... ravasz... Miért ákarja ő, hogy én becsavarodjam? Miért? És az ő nőügyei? (Kis csend.) (Csörög a telefon, hosszan.) (Nem veszi föl.) (Ismét. Végre fölveszi.) Halló! HUTAI: Gyurka. No megnézted? A műteremben megnézted? Hátha ott az a megkezdett s elfelejtett szobor... MÁNGOR: Mi? Hagyj békén,.hagyj már egyszer békén ! (Erősen kattan a telefon. Csend.) És ha most... ha most bemennék a műterembe, és elkezdenék dolgozni? Vennék egy darab agyagot, és megfogdos- nám, dögönyözném, dagasztanám... Én hülye! Hamarabb is eszembe juthatott volna... és akkor agyagos lesz még a pofám is ... És akkor födve az idő! (Suttogva.) Befödve — agyaggal. Megyek! Megyek! (Gyors léptek. Ajtócsapódás.) (Cseng a telefon. Hosszan.) (Csend.) (Ismét cseng a telefon. Kis csend.) (Lassú léptek, ajtónyikorgás.) MÁNGOR: Hát így vagyunk?! Hutai önzetlen! Miért önzetlen Hutai?! (Felveszi.) Halló! (Hangja ingerült.) HUTAI: Hálistennek! Már azt hittem, valami marhaságot csináltál, te barom! Éppen indulni akartam hozzád ... MÁNGOR (csodálkozva): Miféle marhaságot? (Hangja szinte könnyed.) HUTAI: Hát tudod... ez az agyagügy ... később még gondolkodtam rajta ... Te, igazán, miért nem mész be a műterembe, és miért nem nézed meg? Szépen kikelsz az ágyból, kinyitod az 37
