Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 5-6. szám - Czakó Gábor: Aranykor (színmű)
II. KATONA: Prométeusz! PRQMÉTEUSZ: Ülnöm szabad. Nem tiltottátok meg. I. KATONA: Csakugyan... II. KATONA: Viszont meg se engedtük ... I. KATONA: A szabadságot elrendelő parancs ülésről nem rendelkezett. II. KATONA: Kérjünk új parancsot a legszentségesebbektől ? I. KATONA: Hagyjuk a csudába. KIRÁLY: Segíts rajtam, uram. PROMÉTEUSZ: Te is ölni akarsz, mint a papod? KIRÁLY: Talán kellene is, mert külön ben minket ölnék. Mint szegény Alki- biadészt, a kandisznómat. Mit vétett nekik? Az utolsó barátom volt. PROMÉTEUSZ: A fiadnak kellett. KIRÁLY: A fiamnak? Már ő is összeállt velük? Tán a halálomban se lesz nyugovásom tőlük, mert ó, Zeuszék az alvilágban is elérnek. Ok nem szelíd istenek, Prométeusz! Nem tudnak szeretni. Gonoszok! PROMÉTEUSZ (simogatja): Nyugodj meg, nyugodj! Nem istenek ők, csak annyira, mint te, vagy én. II. KATONA: Magadban beszélsz, Prométeusz? PROMÉTEUSZ: Nem tiltottátok meg. I. KATONA: Csakugyan... II. KATONA: Mindig kitalál valamit, hogy kibújjon a szabadságból! KIRÁLY: Nagyon félek, Prométeusz. PROMÉTEUSZ: Menj szépen haza, Amphytrion. Majd kitalálok valamit. KIRÁLY: Isten áldjon, Prométeusz. És óvjon tőlük! (Kilopózik.) II. KATONA: Ki volt az? (Előrejönnek.) I KATONA: Kivel beszéltél? PROMÉTEUSZ: Egy lélekkel. II. KATONA: Mivel? I. KATONA: Kivel? PROMÉTEUSZ: Egy halhatatlan lélekkel. II. KATONA: Jaj! I. KATONA: Hu! (Hátraszaladnak, ki a színről, de előbb visszaszólnak.) II. KATONA: Te ott maradj, Prométeusz! I. KATONA: Moccanni se merj! 5. jelenet Prométeusz föláll, nyújtózkodik. A téren emberek jelennek meg. A két Fér- fi balról jön, biccentenek Prométeusz- nak, ógörög katonai fegyvereket viselnek. PROMÉTEUSZ: Ti is titánnak álltatok? II. FÉRPI: Jobb, mint naphosszat követ cipelni... I. FÉRFI: No és rajtunk az ellenség! Hallottad a nagy hírt? Egy szörnyeteg tört a szigetre! Dúl, pusztít, és fölfalja a kisgyermekeket. Igaz, komám? II. FÉRFI: Bizony! A vadkan. PROMÉTEUSZ: Olvastam a reggeli lapokban. A tömeg fölsorakozik a templomlépcsőn. A két Férfi közéjük áll. Dionü- zosz és a Főpap odamegy hozzájuk, az egybegyűltek éljent kiáltanak, ütemei sen. JÓKÉ (balról jön, megáll Prométeusz előtt, háttal neki, óvatosan beszél): Árész úr emberei mindenütt a te nyomaidat szimatolják, és mindazt, amit az embereknek adtál és készítettél, összeszedik, és a Világ Kincsesházába hordják, hogy a Vadkan elől biztonságba helyezzék. A könyvek mind odalettek. Tűzszerszám is csak egy maradt. PROMÉTEUSZ: Ami a fejetekben meg a szívetekben van, azt őrizzétek meg. Foglalkozz a gyerekekkel, amennyit csak tudsz. FŐPAP: Jóké! Gyere már! Mit ácso- rogsz ott?! JÓKÉ: Megyek már! PROMÉTEUSZ: Hérát nem láttad? JÓKÉ: Ne keresd őt, Prométeusz. PROMÉTEUSZ: Megölték? FŐPAP: Jaké! JÓKÉ: Megyek már! (Átmegy a kórushoz.) 446
