Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 5-6. szám - Czakó Gábor: Aranykor (színmű)
6. jelenet A tróntermen keresztül Héra és Zeusz jön: egymást átölelve, csókolózva. A két Katona kíséri őket. HÉRA: Te drága! ZEUSZ: Te angyal! HÉRA: Te isten! ZEUSZ: Istennő! HÉRA: Még mindig nem tudom elhinni. ZEUSZ: Ha istennővé emeltelek, akkor istennő vagy! HÉRA: Ó Zeusz! PROMÉTEUSZ: Héra! (Elképed. Indulna feléjük, de a két Katona elébeveli a lándzsáját az előbb kijelölt hely határán.) HÉRA (Prométeuszra mutat): Miféle alak ez itt, a palotánk lépcsőjén? ZEUSZ: Egy koldus talán. HÉRA: Miért nem áll be a karba? ZEUSZ: Odazavarjam? PROMÉTEUSZ: Héra! (A Katonák visz- szalökik.) HÉRA: Hallod, hogy rikácsol? Kappan ez! Kappanhangja van! ZEUSZ (nevet; csókolóznak.) I. KÖZBEKIÁLTÓ (futva érkezik az utcáról): Jön! Jönnek! (Beáll a karba.) FŐPAP: Rajta! (Int.) KÉT FÉRFI: Heraklész herceg Száz csatát nyert meg, Ezreket vert le! KAR: A hős, a hős, a hős! KÉT FÉRFI: ő a mi vérünk, A mi vitézünk, Harcbaszáll értünk! KAR: A hős, a hős, a hős! RÉT FÉRFI: Resziket a vadkan, Mert agyoncsapja Heraklész kardja! KAR: A hős, a hős, a hős! ÁRÉSZ (hat ógörög fegyverzetű katona élén bevonul az utcáról a színre. Tábornoki díszben van.): Legistenibb Zeusz! Árész hadisten, a seregek ura jelenti, hogy a had készen áll a díszszemlére! ZEUSZ: Köszönöm, legszentségesebb Árész! ÁRÉSZ: Pihenj. (A katonák feszes vi- gyázzba vágják magukat.) Hülyék! Vigyázz! (A katonák pihenjbe ereszkednek.) Heraklész érkezik. Egész antik arzenált cipel: a sisaktól nem lát, Zeusznak háttal áll meg. FŐPAP: Legszentségesebb urunk! Istenek királya! ÁRÉSZ (megfordítja Heraklészt): Erre nézz, te csesznye! FŐPAP (megköszörüli a torkát): Legszentségesebb Istenek! Istenek királya! Arája! Űj korszak köszöntött ránk azon a napon, amikor a szigetünkre léptetek. Azóta nemcsak mi lettünk boldogabbak, de a természet is lelkendezve dicsér benneteket. Mindenki láthatja, hogy azóta hosszabbak lettek a napok, a fák alig rügyeztek, s lám, azóta már leveleket hánytak, de még ez a buta tök is észrevette jelenléteteket: ni, mennyit nőtt azóta! Nincs azonban öröm üröm nélkül. Szörnyű ellenség tört országunkra, s most azért gyűlt össze a halandók népe, hogy tisztelegjen legszentségesebb személyetek, valamint az isteni számazású ara, szűz Hetéra ... Közbekiáltó fölkacag. Zeusz int, Árész lelövi. FŐPAP: ... isteni származású szűz Héra előtt, és elbúcsúztassa Heraklész herceget, a hőst, aki elindul megvívni a vadkannal, a boldogságunkra törő szörnyeteggel. Kérünk, add rá áldásodat, hogy a te isteni erőd egy részétől is megizmosodva vihesse véghez áldásos vállalkozását. ZEUSZ: Adom! (Kinyújtja a kezét. Heraklész letérdel, de a fegyverek súlyától hasraesik.) Indulj, herceg! Hozz dicsőséget magadra és népedre, és szabadítsd meg az országot a betolakodótól! A győzelem tiéd lesz! 447
