Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 5-6. szám - Czakó Gábor: Aranykor (színmű)
hez! Bebizonyítottad! Nekivezetted a hajót ennek a rohadt szigetnek! PROMÉTEUSZ: Nélkülem a hajót sem tudtátok volna elindítani, mert csak utazni tudtok rajta. ÁRÉSZ: Még hetvenkedsz? Miattad fázunk és éhezünk ezen a kopár szirten! Egy katona hetven százalék veszteség fölött már csak a sajtónak mer győzelmet jelenteni. Te pedig a birodalmi flotta utolsó egységét pusztítottad el! Száz százalékig! DIONÜZOSZ: Az Elnöki yachtot! ZEUSZ: Ráadásul rajta ültünk. PROMÉTEUSZ: Kuporogtatok. A kabinban. Hetvenhat óráig vezettem a hajót egy perc pihenés nélkül. ZEUSZ (nyújtózik): Viszont a reggel gyönyörű. DIONÜZOSZ: A levegő is csodálatos! Se füst, se benzinbűz! Paradicsomi hely! Itt új élétet kezdhetünk, Zeusz! ZEUSZ: Bizony, alaposan rám fér egy kis kikapcsolódás! DIONÜZOSZ: Kiegyenesedik a sok ücsörgéstől meggörbült hátunk, a tüdőnk kitágul, kitisztul a friss levegőtől, idegeink megnyugszanak. Nem kell többé rohannunk a parlamentbe, fogadásokra, Akadémiára! ZEUSZ: Hát ezért az egyért nem bánom a hajótörést! (Nevet.) Nem beszélve arról, hogy egy csapásra szabadultam meg a feleségemtől is, meg a szeretőimtől is. DIONÜZOSZ: Halászgatunk, vadászga- tunk, Prométeusz kapálgathat, szánthat gabonának, konyhakertnek. ZEUSZ: Itt nem keli eljátszania, hogy kivonul a társadalomból. Végre nem kell szégyenkeznem miatta. DIONÜZOSZ: Ilyenek a mai fiatalok. Megtagadják az apjukat, professzorukat. ZEUSZ: Én kitagadtam! DIONÜZOSZ: ... Az élet majd itt megtanítja kesztyűbe dudálni! 3. jelenet ÁRÉSZ (beugrik a párkány mögé, és a közönségre mutat): Odánézzetek! DIONÜZOSZ (a közönség felé fordul): Micsoda? Lakott lenne a sziget? ÁRÉSZ: Bennszülöttek! Egész sereg! ZEUSZ: Valóban. Szemrevalóak. Különösen a nők. Miféle népség? ÁRÉSZ: Olyan, amelyik reggelizett, ebédelt és vacsorázni is fog. DIONÜZOSZ: Prométeusz térképe szerint errefelé alkhájok élnek. Iónok, dórok, meg ilyesfélék. Elmaradottak, legföljebb réz-, vagy bronzkori szinten tengődnek ... ÁRÉSZ: A fegyvereket, uram! Rögtön támadnak! ZEUSZ: Egyelőre nyugton vannak. ÁRÉSZ: Egy harcos kivált közülük. Földerítő. Elő a fegyverekkel, uram! ZEUSZ: Nyugalom! (Nagy táskát vesz elő, kulccsal kinyitja.) Hátrébb! ÁRÉSZ: Siessünk, Zeusz! ZEUSZ (hessegeti): Még! Még! ÁRÉSZ: Minden perc drága! ZEUSZ: Hátra arc! (Árész végrehajtja. Zeusz géppisztolyt ad neki, ugyanakkor a pisztolyát Árész hátába nyomja.) Harcolj! De az első gyanús mozdulatra véged! Értetted? ÁRÉSZ (szomorúan): Értettem. ZEUSZ: Először a földerítőt! ÁRÉSZ (a nézőtérre céloz, lő, sikoly): Elkaptam. Láttad? Egyből bukfencet vetett! ZEUSZ: Ügyes vagy! ÁRÉSZ: Köszönöm, uram. Azt se tudta, hogy mi lőtte, pedig csak én lőttem. Hehe. PROMÉTEUSZ: Ezek nem harcosok! ZEUSZ: Most azt a magasat ott a szélén! (Árész lő, sikoly.) Nem mentél ki a formából, tábornok. Következzen ... következzen az a... nagyszakállú! PROMÉTEUSZ: Az egy fegyvertelen öregember! ÁRÉSZ: Ne zaklass, te buta civil! (Lő.) Megvan. Most végigmennék az egészen. ZEUSZ: Nem egyforma magasak. ÁRÉSZ: Majd közben utánaigazítok. (Mutatja.) ZEUSZ: Egyenként sokkal érdekesebb. 425
